Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FILLÓ PÁL (MSZP)
217 Éppen ezért engedjék meg nekem, hogy beszédem végén hadd jegyezzem meg, hogy a jelenlegi költségvetés és a szocialista rendszer között felállított összehasonlításaim nem a náthám és nem a véletlen műve volt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következ ik Filló Pál képviselő úr, a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Filló Pál (MSZP) FILLÓ PÁL (MSZP) Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a költségvetésnek van egy szakmai oldala, de ugyanakkor van egy politikai oldala is. Ez utóbbi, h a bevalljuk, ha nem, az elsődleges bármely kormány, bármely politikai erő számára. Valójában ez a legtöményebb politika; az a döntés, hogy mire fordítják a választópolgárok munkájából és adójából származó jövedelmet, hogyan osztják el a köznapi ésszel fel sem fogható összegeket, az értékválasztás. Választás a társadalmi csoportok érdekeinek fontossági sorrendjében. Tisztában vagyok azzal, hogy a szorító gazdasági helyzetben szűkös a mozgástér. De van mozgástér. Túlzott és teljesíthetetlen követelésekkel fel lépni demagógia. De egyszerűen cinikus, erkölcsileg elfogadhatatlan dolog számomra a szociális demagógia vádja, ha olyan rétegek érdekében emel szót valaki, akik számára ez a költségvetés az adótörvényekkel együtt immár végképp kilátástalan helyeztet terem t. Zajlik a nagy parlamenti osztozkodás, amelyből csak a nyugdíjasok, a munkavállalók és a munkanélküliek maradnak ki, pedig ők fizették és fizetik a Kormány által benyújtott számlákat. Erzsébetváros, amelynek polgárait képviselem, Budapest, sőt talán Euró pa egyik legsűrűbben lakott része. Sajnos a nyomorúság is egyre sűrűsödik. Ez a városrész tele van kétségbeejtő helyzetű kisnyugdíjasokkal, ők teszik ki a lakosság 40%át. Az aktívak döntően úgynevezett átlagdolgozók. Akik között egyre több a munkanélküli és egyre több az olyan család, amely már most is mindennapi megélhetési gondokkal küzd. Ha nekik valami eszükbe jut a jövőről, akkor az nem az, hogy ők éppen a nemzet gerincét adó középosztály rangjára lennének emelkedőben. Ellenkezőleg. A lecsúszás ellen küszködnek egyre kétségbeesettebben. Egyértelműnek látszik, hogy az 1992es költségvetésbe be van építve az ő további elszegényedésük. Ha valaki azt gondolná, hogy ez túlzás, kérem, látogasson el néha közéjük. Amikor képviselővé választottak, azt ígértem, hogy az ő érdekeiket fogom képviselni, az ő hangjukat fogom elhozni a Parlament falai közé. Tisztelt Ház! Ez a költségvetés nekik nem ígér semmi jót. Rosszat viszont annál többet. A víz- és csatornadíj emelését, a tejtermékek áremelését, a gépkocsiadót és egyebeket. A legnagyobb baj azonban nem az, hogy ezeket ígéri, hanem az, hogy jövőt sem ígér, aminek érdekében jobban el tudnák viselni a pillanatnyi nyomorúságot. Nem tisztem megítélni, hogy a Kormány és a kormánykoalíció pártjai megtartottáke választási ígéreteiket vagy becsapták választóikat. A választópolgárok dolga lesz megítélni, hogy a mai súlyos helyzetben elfogadhatóe egy olyan költségvetés, amelynek alapján az állam mértéktelenül költhet saját magára, saját hivatalaira, minden józan mértéken fel ül költheti a polgárok pénzét arra az – egyre jobban terjeszkedő – apparátusra, amelynek pozícióiba éppen most próbálja bebetonozni megbízható embereit. A választópolgárok dolga lesz megítélni, helyeslie, ha a közvagyon privatizálásából származó bevételek jelentős részét a költségvetés egyszerűen feléli. A választópolgárok dolga lesz megítélni, hogy a munkanélküliség minden eddigi ütemet felülmúló növekedése idején elegendőe 5%os növekedést előirányozni a Foglalkoztatási Alapra. S azt, hogy a költségveté s a munkanélküli járadék növekvő terheit kizárólag a munkaadók és a munkavállalók nyakába akarja varrni.
