Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
211 Amiért pedig irigylésre méltó helyzetben van, az pedig a legnagyobb ellenzéki pártok várható támogatása. Én pedig ezt várom például Orbán Viktor képviselőtársamtól, akinek korábbi és énfelém megfogalmazott véleménye szerint egyenesen gyanús, ha valaki egyik gazdasági előterjesztésben támogat egy kormányjavaslato t, majd a másikban erősen bírál. Így gondolom, hogy az ellenzéki oldal jelentős többsége, amelynek meghatározó volt a pénzügyi kormányzat szakmai elemzése a világkiállításról, most is kritika nélkül támogatni fogja ugyanezen pénzügyi vezetés kiváló helyzet- és feladatértékelésen alapuló beterjesztéseit. Én persze ezt a gondolkodásmódot ezzel szeretném zárni, csak utalni szerettem volna Orbán Viktor képviselőtársamnak, hogy veszélyeket vet fel, ha ilyen személyeskedő közvetítéseket teszünk bármelyik vitában, de ha lehet, akkor én ezzel ezt a kérdést lezártam. Én sajnos, továbbra is következetlen maradok, az expo kormánytámogatása után a jelenlegi beterjesztéseket nem támogatom, a végszavazások során a támogatást még az általam támogatott valamennyi módosító i ndítvány átvezetése esetén sem tartom valószínűsíthetőnek, bár érdekelt vagyok a tévedésben, és ha mégis olyan érdemi fordulatra kerül sor, ami miatt változtatni kell a véleményemen, ezt meg fogom tenni. Költségvetésünk kapcsán kialakított véleményemet sze retném egy idézettel kezdeni. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt elnézést kérek a tisztelt képviselőktől, amiért a … évi állami költségvetési törvényjavaslatot nem a plenáris ülést megelőzően egy hónappal kapták kézhez. Mentség erre nem lehet, szólt az i dézet. Igen, képviselőtársaim, jól emlékeznek, ezt nem most hallották a miniszter úr expozéjában. Erre ma már nincs szükség ebben a Házban. Ezt dr. Villányi Miklós mondta 1988ban a költségvetés beterjesztésekor. Dr. Kupa Mihály ezt egy kézlegyintéssel, a 13 nap elbagatellizálásával intézte el. Ma már egyre kevesebbeket érdekel a tisztelt Házban, hogy a Ház nem képes betölteni feladatát, folyamatosan döntésképtelen helyzetben lehet tartani azáltal, hogy alapvető törvényeink esetében is néhány nap áll rendel kezésünkre, így a szakterülettel rendelkező képviselők is érdemben kizáródnak a törvényalkotásból. A felelősséget persze átvesszük, a tényleges döntési jogokat azonban nem. Én hiányoltam az ellenzéki pártok határozott követelését a Ház elnökénél ez év szep temberében, hogy miért nem fogalmazzák meg a Ház elnöke felé, hogy érje el ebben a Házban, hogy a Ház működőképes legyen és képesek legyünk az év hátralévő gazdasági törvényeit megalkotni. A jelenlegi felszólalásokban ezek a gondolatok mindannyiuktól elhan goztak, én azonban úgy gondolom, hogy jelentős ellenzéki pártok ennél határozottabb és eredménycentrikusabb felszólalást is megfogalmazhattak volna, és nem decemberben, hanem feltehetően a nyári szünetet követően. Először ebben a Házban dr. Medgyessy Péter t hallottam szabadkozni amiatt, hogy az ígértnél később került a tisztelt Ház elé a költségvetés következő évi adókoncepciója, illetve költségvetése. Erre a szabadkozásra 1987. szeptember 18án került sor. Igen, képviselőtársaim, szeptemberben. Majd dr. Vi llányi Miklós 1988. október 5én és 6án terjesztette be későn a jövő évet. Igaz, dr. Békesi László is 1989. november 23án kérte, hogy a költségvetés tárgyalása előtt kerüljön sor az adótörvények elfogadására. Itt már egy másik gondolatra szeretnék átmenn i, és az ő gondolataiból egy parlamenti idézetet elmondani: a harmadik nagy kérdéscsoport, most döntsöne a Parlament – ez már az idézet része – az adótörvények elfogadásáról, vagy csak decemberben, a jövő évi költségvetési törvényjavaslattal együtt. Akkor Békesi László a Kormány nevében kérte, azt javasolta, hogy a Parlament ezen az ülésszakon döntsön az adótörvényről. Tette ezt azért, mert ez az egyik fontos módja, biztosítéka annak, hogy az adóbevételekre építsük a költségvetés kiadásait, és ne a kiadáso knak rendeljük alá az adó mértékét. Én azt hiszem, hogy idősebb közgazdász kollégák is tanultak már ilyet a középiskolában, ezt minden vizsgán résztvevő hallgatónak tudnia kellett, ha eredményes vizsgára számított. Mégsem tudunk ebben soha, egyetlen évben sem előrelépni.
