Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
212 Elhangozhatott volna persze ez a Békesi Lászlótól származó idézet akár az idén ősszel is az államháztartási törvény vitájakor, ha a törvényjavaslat akár csak részben is, de tartalmában utalt volna a címére. Akkor egyik fő eleme az előbbi el várás megfogalmazása lett volna, míg a másik azoknak a területeknek a megfogalmazása, melyekre az államháztartásnak, a költségvetésnek ki kell terjednie. Az adótörvény bevételi elvének leválasztását a nyugati országok szabályozásával összhangban annak idej én módosító indítványban beterjesztettem. A tisztelt Ház leszavazta. Azt csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy ezért az álláspontért a Közgazdasági Egyetem vizsgáján bármely oktató elégtelen osztályzatot adott volna. A területek megfogalmazásának hiánya egy jövőbeli gazdaságkép hiányát mutatja, s ebből következik, hogy az előttünk lévő költségvetés legszembetűnőbb kritikája, azaz nincs változtatás a költségvetési területek nagy elosztási rendszereiben. Kizárólag a pénzügyi kimutatások felbontása változott, j elentősen nehezítve ezzel természetesen az összehasonlítást. A lényeg tehát úgy fogalmazható meg, hogy a költségvetés által lefedett nagy elosztórendszerek gyakorlatilag változatlanok, ennek finanszírozhatatlansága azonban már évek óta nyilvánvaló tény. Íg y én nem oszthatom a Számvevőszék általam igen tisztelt elnökének optimizmusát, amikor szakmailag igen alapos és kritikus elemzése végén arra utalt, hogy jól átgondolt módosító indítványokkal elfogadhatóvá válhat az eredetileg rossz költségvetési beterjesz tés. Már itt, az elején szeretnék utalni egy évtizedes kormányzati reflexre, amely nemzeti tragédiaként mutatja be, ha december 31én nincs az országnak elfogadott költségvetése, hogyha nem sikerül elfogadtatni az új adózási elképzeléseket. Meg kell mondan om, én is hiszem, hogy jelentős károkat okoz, ha január 1jén nincs új költségvetése az országnak. Továbbra is vallom azonban, hogy ennél csak egy dolog okoz sokkal nagyobb károkat, az, hogyha elfogadnánk egy nyilvánvalóan rossz költségvetést. Ez a kár 199 1ben – tehát a pillanatnyi évünkben – minimálisan az a 30 milliárd forint, amivel az év során észrevétlenül megnőtt az elfogadott és törvényben rögzített költségvetési hiányunk. E 30 milliárd forint többlet engedékenysége nélkül nem biztos, hogy a pénzügy miniszter úr olyan magabiztos mondatokkal mondhatta volna, hogy nem következett be az a negyedévenként prognosztizált összeomlása a költségvetésnek. Az adótörvények kapcsán pedig egyenesen azt állítom – és ebben nagyon kérem képviselőtársaim támogatását, e gyüttgondolkodását, s ebben szintén aligha vagyok egyedül – , hogy egyenesen kívánatos volna, ha az adótörvényeken, beleértve az adóigazgatás és adóellenőrzés szabályait is, végre egyszer nem módosítanánk, így két évet élnének meg, s a gazdaság tervezhetősé ge egyszer a gyakorlatban is biztosítható lenne. Ez akkor is igaz, ha egyébként lesújtó véleményem van a mai adózási szabályokról és ennek életbentartásáról. A jelenleginél rosszabb véleményem, ugyanis csak a beterjesztett módosításaikról vannak. Ha általá nosan jellemezni szeretném ezen előterjesztéseket, akkor azt úgy tudnám megfogalmazni, hogy akár a társasági adóról, akár a személyi jövedelemadóról, vagy az adózás rendjéről van szó, hogy az előterjesztők a törvényben megcélzottakat, azaz az állampolgárok at, a vállalkozókat, a gazdaság szereplőit nem szeretik. Bennük az eredendő rosszat látják, a szükségtelen rosszat, azokat, akikkel munka, nyűg van, a csalásban érdekeltek, és még nem is hálásak eléggé, ha a büntetés csak korlátozott azokkal szemben, akik nem követtek el semmit. A törvény szellemét vizsgálva az a férj jut eszembe, aki hazamegy, csenget, majd az ajtót nyitó feleségét – biztos, ami biztos – megpofozza. Az aszszony megkérdezi ugyan, hogy miért kapta a pofont, a válasz körülbelül úgy lehet, hog y: nem tudom, de biztosan megérdemelted. A törvényekből teljesen hiányzik az alázat, a társadalmat szolgáló állam viselkedése, annak felismerése, hogy az úgynevezett állami gondoskodás forrását nem az állam termeli meg, hanem a társadalom és a gazdaság tag jai, szereplői termelik meg a jövedelmeket. Ilyen megközelítésben ugyanis nem lehetne 70 – 80%os központosításnál negatív tendenciaként adókedvezményekről beszélni. Itt ugyanis szó sincs az állami adakozásról. Ez nem a támogatásleépítés, kérem, hanem egy
