Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GÁBOR (KDNP)
195 De rátérve a lényegre, amit mondand ó vagyok, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt tudatában van annak, hogy szociálpolitikája, de valamennyi tevékenysége, erőfeszítése csak abban az esetben jár sikerrel, ha támaszkodhat a társadalom széles rétegeire, megújítási törekvéseivel a társadalom vala mennyi tagja szolidáris. A felhalmozódott szociális problémákat széthúzva nem lehet megoldani. A szociális problémákat társadalmi összefogással kell rendezni, azok megoldása össztársadalmi érdek. És ebben rendkívül fontos szerepet játszik a társadalombizto sítás, a társadalombiztonsági rendszer. Én két lényeges aspektust emelnék ki ezzel kapcsolatban, bizonyos értelemben némi malíciával: a Parlament szociális érzékenységét, a másik pedig, a szociális biztonsággal kapcsolatban gazdasági, társadalmi és politik ai vonatkozásokat. S végül beszédemet "csemegékkel" szeretném zárni. Ez valószínűleg majd felhívja egykét olyan momentumra a figyelmet, amelyek a társadalombiztosítással kapcsolatban rendkívül fontosan és bizonyos értelemben más törvényekhez is kapcsolódn ak. A szolidáris társadalom a személyes biztonságot, az ember és családja szociális biztonságát alapértékének tekinti. A kérdés az, hogy mit tekint a Parlament alapértékének. A Parlament gyakran hangoztatja szociális elkötelezettségét. Különösen kitűnik ez , amikor olyan kérdésekről tárgyal, amelyek az állami újraelosztási mechanizmust vagy a nagy elosztási rendszereket érintik. Számunkra nyilvánvaló, hogy a GDP 60%át, az állami költségvetés kiadásainak kétharmadát öleli fel a szociális rendszer ellátása, i lletve ölelik fel a szociális szolgáltatások és kiadások. Mégis azt tapasztaljuk, hogy ezek mégsem hozzák azt a hatékonyságot, amit szeretnénk, vagy amit a lakosság joggal elvár. A politikai aspektust leszámítva a szociális elosztás hatékonysága általában az életszínvonal alakulásával, illetve a szociális, társadalmi struktúra változásaival mérhető. S ebből a szemszögből nézve valóban igaz, hogy a jelenlegi Parlament eddigi szociális, más szóval társadalmi struktúrapolitikája nem kielégítő. Hiszen a szociál is biztonság nem javult, sőt egyfajta merevedés, merevség következett be, amelynek nyomán a gazdasági és szociális intézkedések az esélyegyenlőtlenség irányában mozdultak el. Ennek alapján nyugodtan mondhatom és mondhatjuk, hogy a sokszor hangoztatott szoc iális érzékenység legfeljebb a jelszó szintjén vált valóra. Ez az önkritika már megfogalmazódott a közvéleményben is. A második pontban a gazdasági, társadalmi és politikai vonatkozásokat érinteném. A nyugati demokráciában magától értetődik, hogy a politik usok döntéseit komoly mértékben befolyásolják a nagytőkés gazdasági érdekek. Ez természetes következménye a politikai, gazdasági, társadalmi struktúrának. Azt is mondhatnám, hogy a praxis határozza meg az ideológiát, amit a Kormánynak vagy a Parlamentnek k övetnie kell, s amit a politikusok bizonyos értelemben közvetítenek a választók felé; illetve a másik oldalról nézve: a választók kényszerítik ki azt az ideológiát, amelyet a pártoknak követniük kell. Így a politikusok egy része többékevésbé pragmatikussá válik. Kevésbé szép szóval: megalkuvóvá. Ez tapasztalható a szociális biztonsággal, a társadalombiztosítás megújításával és koncepciójával kapcsolatban is. Mindez azért fordulhat elő, mert az alapértékek sérülnek. A politikai demokrácia önmagában még nem biztosítja a gazdasági és a társadalmi demokráciát, de a gazdasági vagy társadalmi demokrácia sem nyújtja a helyes megoldást, hiszen az egyik vagy másik érvényesülése mindig sérelmet okozhat valamelyiknek. A kereszténydemokraták azt szokták mondani, hogy n em lehet valaki politikailag szabad ott, ahol gazdaságilag kiszolgáltatott. Nem lehet az ember szociális biztonságát szavatolni ott, ahol a szegénypolitika irányában történik az elmozdulás, vagy ahol az osztályszemlélet irányában történik az elmozdulás, va gy ahol az osztályszemlélet érvényesül. A szociális biztonság ugyanis a szolidáris társadalomban nem egyfajta munkaviszonybiztonságot jelent, s nem a munkaviszonycentrikusságon alapul, hanem a személyes biztonságon, illetve az ember és családja szociális biztonságát foglalja magában. Az állam egyik legfőbb célja és feladata, hogy olyan szociális biztonságpolitikát, olyan társadalombiztosításpolitikát preferáljon, amely társadalmi, struktúrapolitikai hatásain keresztül garantálja a szociális biztonságot.
