Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GÁBOR (KDNP)
196 Magyarra fordítva – és itt kapcsolódnék vissza az MDF 5. Országos Gyűlésének a szociális megállapításához, amit tegnap az Új Magyarország hasábjain lehetett olvasni – : a szociális biztonságot nem a szegénypolitikai intézkedések alapozzák meg; és éppen emi att tartjuk mi sérelmesnek, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt társadalombiztosításpolitikája rendkívül kis mértékben érvényesült az eddigi kormányzati, illetve kormánykoalíciós felfogásban és megjelenítésben. A másik ilyen, hogy a vagyonfeltöltése a társ adalombiztosításnak nem kezdődött meg. Pedig mi 1989ben programunkban alaptételként fogalmaztuk meg, hogy az első két évben szükségesnek tartjuk, hogy egyrészt a társadalombiztosítás olyan nagyságrendű vagyonhoz jusson, amely megszilárdítja helyzetét, más részt néhány éven belül e vagyon hozadékai elégségesek legyenek az ellátások értékállandóságának megalapozásához. Továbbá: fontosnak tartottuk hangsúlyozni, hogy a társadalombiztosítás létbiztonságot garantáló képességét nagy mértékben meghatározza finansz írozási és újraelosztási mechanizmusa. Finanszírozási oldalról mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy likviditását megőrizze, ami jelen pillanatban – mint tapasztaljuk – rendkívül sérült, az ellátások reálértékét szinten tudja tartani – ami szintúgy nem v alósult meg – , sőt fizetőképességét fokozza és tartalék tőkével is rendelkezzék – zárójelbe téve: tartalékalap és kiegyenlítő alap. Mindkettőt a Parlament leszavazta. Meggyőződésünk szerint a jövőben a társadalombiztosítás – az infláció és egyéb gazdasági anomáliák miatt – csak úgy tud elfogadható szintű biztonságot garantálni, ha rendszerspecifikusan tagozódik és terheit megosztja a költségvetéssel. Ez bizonyos értelemben megvalósult, de túlnyomó többsége, túlnyomó része nem valósult meg. Most a "csemegékr e" térnék rá néhány pillanat erejéig. Ha a képviselőtársaim olvasták a személyi jövedelemadóról szóló rendeletet és összehasonlították a társadalombiztosítási költségvetésben szereplő adatokkal, valamint az 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvény javaslatnak az adataival, megállapíthatják, hogy úgynevezett magasjövedelempártoló politika történik az országban. A négyszázezer, illetve az ötszázezer forint fölötti jövedelmesek részére mintegy ötpontos jövedelemkiáramlás történik, tekintettel arra, ho gy az adók mértékei csökkenni fognak. A kilencszázezer forintot meghaladóknál pedig húszpontos jövedelemkiáramlás történik. Ez bizonyos értelemben azt jelenti, hogy az úgynevezett bérből és fizetésből élőkre történik a terhelés, míg a gazdagabb réteg, bizo nyos értelemben egy fináncoligarchia kialakulása van folyamatban, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a pénzintézeteknek a hozama olyan mértékű volt, mint az anyagi ágaknak a jövedelmező képessége ma, 1991ben az országban. Ezáltal óriási mértékben megford ult az úgynevezett termelőágaktól a banki szféra felé a fináncoligarchia kialakulása, a társadalmi struktúraváltás. Ezt rendkívül károsnak tartjuk, hiszen a társadalomnak a gazdagodása és szociális biztonsága, a társadalom biztonsága az emberek munkájával elért eredményein alapul, nem pedig a tőke hozadékain elsődlegesen. Az is fontos szerepet játszik, de egy demokratikus országban ez körülbelül 20 – 25%ot képezhetne csak. A másik, hogy a biztosításmatematikai megalapozás itt már nem formalitás, nem technik ai megoldást jelent a törvényjavaslatban, hanem lényegi elemet. Ezáltal bizonyos értelemben teljesítette a Kormány azt a határozatot, amit az Országgyűlés elfogadott. Azonkívül fölteszik gyakran a kérdést, hogy most a társadalombiztosítás a szociális bizto nsági rendszer része, vagy pedig a szociálpolitikának az ellentételezése. Én úgy gondolom, hogy egyértelműen a szociálpolitika mint ellenpólus fog megjelenni, mert az úgynevezett családi ellátásokat, meg a szociális ellátásokat egyre inkább a költségvetésn ek kell átvennie, és a szociális segélyezés felé irányul. Azonkívül találunk az anyagban egy olyan kitételt, hogy a munkanélküliek utáni járulékfizetés, illetve a munkanélküliek számának a növekedése miatt történt eltérés az 1991. évi előirányzatban. A 92. éviben is megtörténik ez. Nem látom egyértelműen kimutatva, hogy ez valóban figyelembe lette véve vagy pedig csak egy olyan számítás alapján, hogy majd meglátjuk, ahogy lesz, úgyis módosítható a törvényjavaslat.
