Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
186 tudni, hogy is alakul az ő élete, betegbiztosítása, nyugdíjbiztosítása a következő évben. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a társadalombiztosítás tragikus helyzetbe került. Legalább három ok van, amely ehhez a tragikus helyzethez vezetett, és nagyon felelősen kell mindannyiunknak végiggondolni, hogy egymásra mutogatás helyett most hogy találjuk meg ebből a helyzetből a kiutat. Ez a tragikus helyzet nem szónoki fordulat, azt jelenti, hogy 25 – 30, esetleg 40 milliárd – tehát 40 000 millió – forintot kell valahonnan elővarázsolnunk, hogy adott szavunkat teljesíteni tudjuk: a nyugdíjak é rtékállóságát legalább a nominálbéreknek megfelelően szinten tudjuk tartani, hogy az egészségügy ne omoljék össze. A három ok, amiért ide jutottunk, nagyjából a következőképpen vázolható fel: Először is az örökölt helyzet. Ez ugyan elcsépeltnek tűnik, de i tt konkrétan tetten érhető. A társadalombiztosítás 1989ben levált a költségvetéstől, saját lábra állt úgymond, de a lábai még igencsak fejletlenek voltak, mint egy csecsemőnek, akit ráadásul pólya nélkül tettek az utcára. Tartalékalap, likviditási alap né lkül a napi bevételeiből a napi kiadásait kellett fedeznie. Ez az első évben brilliánsan megoldódott, mert akkor nagymértékben felemelték a járulékokat: egységesen 43 + 10 %ra, ami az év végére még egy mintegy 30 milliárdos szufficitet is eredményezett, a mi tartalékalapba elkülönítve – a későbbi évek várható deficitjére – ott kellett volna maradjon a társadalombiztosításnál. Ez az alap átkerült, visszakerült a költségvetésbe, és attól kezdve hónapról hónapra likviditási gondokkal küzd a társadalombiztosítá s. Nem tudta összeszedni magát a mai napig sem. Ezen segített a költségvetési garancia kimondása, ami azt jelentette, hogy amennyiben a tervezett szintű kiadásokra nem lesz, bevételi fedezet, akkor a költségvetés ezt átvállalja. A költségvetés helyzete azt án 9091ben egyre nehezülvén, ezt a garanciát szűkíteni kellett, és ma eljutottunk oda, hogy csak a nyugdíjalap egy százalékára vállalna a költségvetés ilyen általános garanciát. Tehát az öröklött helyzet mellett a második gondot az okozta, hogy a bevétel ek csökkentek. Csökkentek, mert aki munkanélkülivé lesz az után nem, vagy csak igen mérsékelt mértékben kap a társadalombiztosítás bevételt, és csökkentek azért, mert a gazdaság általános átstrukturálódása miatt nagyon sok vállalat és nagyon sok vállalkozó azt a könnyebb megoldást választotta, hogy a társadalombiztosítási járulékot nem fizette be, s ez a kintlévőség – ami tehát hiányzik a kasszából – az év végére elképzelhető, hogy a 35 – 40 milliárd forintot éri el. A harmadik, hogy számos kiskapu van a mi g azdasági, pénzügyi szabályozórendszerünkben. Olyan kiskapuk, amik lehetővé teszik, hogy a Társadalombiztosítási Alapnak kötelezően befizetendő járulékot ne fizessék be a vállalkozók, vállalatok, munkaadók, sőt munkavállalók sem, hiszen ha életbiztosítást k ötnek egy dolgozó nevére és azt adják oda munkabérként, az után nem fizetnek járulékot, ezt az életbiztosítási kötvényt viszont visszaválthatja a dolgozó, tehát pénzénél van. A munkaadó nem fizet tbjárulékot, tehát jól jár; a munkavállaló nem fizet tbjár ulékot, tehát jól jár; jól járt a magánbiztosító vagy üzleti biztosító, amelyik ezért a tranzakcióért megkapja a hasznát, csak a társadalombiztosítás jár rosszul – tehát mindannyian rosszul járunk – , mert ezt a hiányt vagy a költségvetésből vagy a többi já rulékfizető pénzéből – aki rendesen teljesíti kötelességét – kell pótolni. Ez a három forrás vezetett oda, hogy akkor, amikor az idén a tb költségvetését el kellett készíteni, az utolsó pillanatig hihetetlen és egymásnak ellentmondó feladatokat kellett meg oldani az előterjesztőnek. Kínjában találta ki a betegszabadság intézményét, ami tényleg azt jelentené, hogy mentesíti a táppénzkifizetés egy jelentős részétől a társadalombiztosítást. Mentesíti, ami szükséges, hogy az egyenlegtől beálljon. Sajnos, az Érde kegyeztető Tanács ezt nem tudta támogatni, tehát most itt állunk abban a helyzetben – hölgyeim és uraim – , hogy ehelyett valahonnan forrást kell keríteni. Sajnos, hogy erre még csak egy javaslat van, amit nem tárgyalhatott a Parlament, még az idei évben mi ndenképpen tárgyalni kell ezt, mert a jövő évnek elfogadott, rendezett joganyag nélkül nem mehetünk neki, mert akkor minden állampolgár joggal megtagadja a társadalombiztosítási járulék fizetését arra
