Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
187 hivatkozva, hogy nincs törvény, ami erre kötelezné őket , márpedig kötelezettségeket visszamenőleges hatállyal nem keletkeztethetünk, az Alkotmánybíróság meg saját felfogásunk értelmében sem. Mit lehet tenni tehát? Én megpróbálom most elmondani néhány ötletünket – úgy is mint MDF frakció, és úgy is mint bizotts ág – , aztán majd a módosító javaslatokban erre visszatérünk, talán nagyobb érdeklődést keltve a jelenleginél. Ötleteink körülbelül a következők: A kiadásokat nem lehet csökkenteni. A nyugdíj értékállóságára garanciát vállaltunk – mindannyian megszavaztuk, 7 tartózkodással, azt az országgyűlési határozatot. Az egészségügyi kiadásokat nem lehet csökkenteni, hiszen a szintentartásra sem elég az idei összeg, a 10 + 5% automatizmus itt nem 10 + 5, mert még a szolidaritási alapot is – ami új – ebből kell fizetni, ami csökkenti ezt a 10 + 5%ot. Az egészségügyben tehát gyakorlatilag pont a reform, a megújulás, az átalakulás idején – amiről majd a '75. évi II. törvény módosításánál szólnék – így is forráscsökkenés van, ezt tovább csökkenteni nem lehet. Akkor marad a bevételi oldal. A bevételi oldalnál elutasításra várhat a betegszabadság intézménye – hallottuk az előterjesztőt, hogy az ÉTn ilyen megállapodás született – , de igen erős ellenállásba ütközhet a 2,5%os járulékkulcsemelés is, mert ez azt jelenti, hogy m ár 61,5% lesz a szolidaritási alappal együtt. Ez tényleg elég magas Európában: az olaszokat sikerült ezzel lekörözni, ők voltak eddig az elsők, az összes többi e mögött van, alacsonyabb. Akkor tehát a bevételeknek valamilyen más forrását kell megtalálni. K ét lehetőség van erre, tisztelt Ház, és kérem, vegyék fontolóra a két lehetőséget. Az egyik az, hogy megfelelő mértékű vagyonhoz jusson a társadalombiztosítási alap – most már alapok. A megfelelő mértékű vagyon nem terheli a költségvetést, mert hiszen nem költségvetési kiadásként jelentkezik, hanem a privatizálandó vagyon mennyiségét csökkenti ugyan, de tulajdonképpen a vagyon privatizálását jelenti, mert az önkormányzati testületnek, a biztosítók önkormányzatának a tulajdonába menne át. Annak a hozadéka ho zzájárulhatna a társadalombiztosítás egyensúlyának megteremtéséhez. A fejlett, beérett európai biztosítási, társadalombiztosítási rendszerekben a bejött pénzből teljesített kiadások adják ugyan a működés zömét, de 10 – 12%ban belejátszanak ezek a vagyonhoza dékból eredő jövedelmek is. Ez a 10 – 12% tehát a mi esetünkben akár 50 milliárd is lehetne, amit természetesen nem érünk el, mert ahhoz 500 milliárdos vagyonra lenne szükség. De hogyha nem 500, akkor ne is 15 legyen, amit a jövő évre szánnak a vagyonpolitik ai irányelvek, hanem valahol a kettő közötti összeg – olyan összeg, ami a hozadékából fedezné ezt a deficitet. Ez az egyik. A másik ilyen forrás: nagyon sok mentesítő ok van a társadalombiztosítási járulékok befizetése alapösszegének kiszámításáná l, olyan mentesítő okok, amelyeket nem tudunk elfogadni, mert nem társadalombiztosítási szempontok alapján születtek. Mi a társadalombiztosítás? Kockázatközösség a betegség, rokkantság, keresőképtelenség és nyugdíjas kor esetére. Ami tehát ilyen célú befiz etés, az rendben van, azzal nem lehet vitatkozni, abban megegyezett a társadalom akkor, amikor a tbtörvényt megalkotta. De nem ilyen cél a vállalkozói tevékenység élénkítése, a gazdaság támogatása – ezért nem tudjuk elfogadni azt, hogy a kezdő vállalkozók egy évig csak a minimálbér 60%a után fizessenek tbjárulékot. Az valóban szükséges és kívánatos, hogy ezek megerősödjenek, de ezt akkor tessék adóból, az adópolitika útján megvalósítani, mert a társadalombiztosítási járulék nem arra a célra szolgál, hogy könynyebb legyen vállalkozást indítani – ez egy gazdasági cél. Meg kell valósítani, de nem innen. A másik: mint már említettem, ezek a különböző biztosítók – magánbiztosítók, életbiztosítók, nyugdíjbiztosítók – , kereskedelmi, haszonelvű társaságok, tehát az oda befizetett pénzek egy részének profitként kell megjelennie, nem forgatják vissza a kifizetéseikbe, mint a társadalombiztosítás, amely alapvetően nonprofitelvű. Ezeknek a biztosítóknak a létét az
