Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - Határozathozatal a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BAKÓ LAJOS (MDF)
1284 a kenyérár liberalizálásától; a kenyérár esetében a fehér kenyér árát liberalizálják, annak pedig az eddigi árrögzítése gyakorlatilag azt jelentette, hogy olyan kenyér már nincs, csak a többit gyártják, mert nem érdemes azon az áron árulni. Ezzel szemben a fogyasztott tejnek 40%a tartozik ebbe a 2,8%os zsírtartalmú ka tegóriába, és azért az nem mindegy, hogy ez a viszonylag olcsó tej most meg foge drágulni és mennyivel fog megdrágulni. Végülis itt azt a megoldást kellene alkalmazni – és mi ezt fogjuk módosító javaslatként előterjeszteni – , hogy ez az ár az év közepétől kerüljön csak liberalizálásra. Az indoklás az, hogy a Kormány ígérete szerint jóval azelőtt beterjesztésre és így vélhetően a Parlament által elfogadásra kerül a szociális törvény. Úgy gondoljuk, hogy a szükséges szociális kompenzáció, ami elfogadhatóvá t eszi a szegényebb néprétegek számára ezt az áremelést, az kell. Tehát mi azt szeretnénk, hogy addig a tejár ne kerüljön liberalizálásra. Én közgazdász vagyok, én tisztában vagyok ennek a hátulütőivel. De azért azt el szeretném mondani, hogy ezek a hátulütő k eddig is érvényesültek. Tehát most ne abszolutizáljuk ezt a néhány hónapot. Tudom, hogy ez a forgalmazás szempontjából következményekkel fog járni, forgóeszközhiány van a kereskedelmi vállalatoknál, stb., stb. Azt gondolom, hogy ezt mégis vállalni kell. A szociális törvényt meg kell hozni. Ha már eddig meghozta volna a Parlament, akkor most nem lenne probléma – nincs meghozva. Mi azt kérjük, hogy addig ne legyen tejárliberalizálás, amíg a szociális törvény nincs meghozva. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) EL NÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Bakó Lajos képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Bakó Lajos (MDF) BAKÓ LAJOS (MDF) Köszönöm a szót, tisztelt Elnök Úr. Nagyon rövid tudok lenni, mert az előttem szólók foglalkoztak többször ezzel a kérdéssel, amiről én is szeretnék szólni, illetve szólok. Ez pedig a mezőgazdasági minimálár kérdése. Javaslatommal összefüggésben szeretnék most általában néhány gondolatot megosztani önökkel. Javasolni fogom, hogy azokat a termékeket, am elyek olyan mezőgazdasági tömegtermékek, hogy tőzsdei forgalmazásra alkalmasak – ilyen a búza, a kukorica és a vágósertés, ami a mai magyar gyakorlatban már élő tőzsdei forgalmazási cikk – , kerüljenek ki a legalacsonyabb ár hatása alól. Ehhez szeretnék néh ány általános indokot felsorolni. A termelő biztonsága a legfontosabb, ezzel valóban mindannyian egyetértünk, tehát a termelő biztonságát meg kell teremteni. Ennek kétféle módja van a jelenlegi gyakorlatban. Az egyik a már hivatkozott nyugateurópai gyakor lat, ahol az állami közvetlen beavatkozás működik. A másik az északamerikai gyakorlat, ahol a tőzsdén kialakult árat veszik alapul, és a termelő a saját biztonságát ott teremti meg, illetve a vásárló is. A gyakorlatban véleményem szerint úgy tűnik, hogy a nyugateurópai sokkal kevésbé hatásos, mert óriási túltermeléshez vezet, amellett, hogy hatalmas állami dotációkat emészt fel. Az északamerikai rendszer egy sokkal intenzívebb és sokkal exportorientáltabb gazdaságot eredményezett, és az állam felelőssége is lényegesen kisebb. A termelő felelőssége nagyobb, de a saját biztonságát mégis képes megteremteni. Tehát én azért tennék javaslatot ezeknek a minimáláraknak az elhagyására, hogy Magyarországon inkább ehhez az északamerikai típusú biztonsághoz jussunk el. Nagyon megtisztel, hogy Soós Károly Attila úr, a költségvetési bizottság elnöke megismételte érvelésemet – némiképpen sajátjaként – , amit a bizottságban elmondtam, ami az állami intervenciós működésre, mechanizmusra tesz javaslatot. Ez azt jelenti, hog y a minimálárat valóban az állam határozza meg magának, de csak elvben és csak a szemhatárában, a horizontjában tartva, és akkor, amikor az árak csökkennek e felé az általa megállapított minimálár felé, akkor egy előre végiggondolt és jól működő intervenci ós mechanizmust indítson be, ami lehetőleg – rossz szóval –
