Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - Határozathozatal a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
1285 piackonform vagy hát inkább magyarosan piacbarát folyamatokból álljon. Ez lehet felvásárlás vagy export megindítása, új piacok feltárása, esetleg a termelőknek valamiféle egyéni dotációja. Én úgy gondolom, hogy a piacnál nem lehet senki sem erősebb. Tehát az állam nem tudja irányítani összességében a piaci folyamatokat. Ezt az előbbi megállapításomat fényesen bizonyítja az összes tervutasításos gazdaság bukása a világban, de ideigóráig ezekkel az intervenciós mechanizmusokkal a termelők számára a termelők igényei szerint befolyásolni tudja ezeket az áralakulásokat, és ezt a minimálár körül teheti meg. De ne írja elő törvényben, mert az rendkívül torzító hatású! Ugyanis hamis biztonságot ad a termel őnek, azt gondolja, hogy ez a minimálár ha törvényben rögzített, akkor ez meg is fog valósulni a gyakorlatban. Na de, hogyha óriási tömegekben megjelenik ez az igény, hogy a minimálárat érvényesíteni kellene, akkor szerény véleményem szerint ennek a magyar államnak nem lesz ahhoz elegendő ereje, hogy ezt a minimálárat, amit saját magának törvényben meghatározott, érvényesíteni tudja. Ennyit szeretnék általánosságban mondani a javaslathoz, és a többit majd a részletes vitában szeretném elmondani. Köszönöm sz épen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik még Csépe Béla képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárttól. Felszólaló: Csépe Béla (KDNP) CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden szeretnék véleményt mondani, hiszen az előtte m szólók eléggé körüljárták már a problémát. Úgy vélem, hogy a majdnem teljes árliberalizáció és az infláció megtorpanása együttesen a mi gazdaságunknak egy nagyon komoly eredménye, ami biztató a jövőre nézve. Tehát akkor, amikor a Parlament első évében tu lajdonképpen felszabadította az árakat majdnem teljes körben, merész, de nagyon helyes lépést tett, aminek a gyümölcsei nyilván meg fognak érni, és ezen az úton kell továbbhaladnunk. Ezért mi alapvetően mindig üdvözöljük az árliberalizációt, de azzal hozzu k mindig összefüggésbe, hogy vajon megvane a kellő piaci helyzet hozzá. S a piaci helyzet ugye akkor kérdéses, hogyha bizonyos termékeknél állami beavatkozás, intervenció van, vagy lehet, vagy küszöbön áll. Tehát ilyen szempontból megvizsgálva, valóban mi is két ponton fejezzük ki aggályunkat, a következőképpen. Az egyik, ugye, a szilárd tüzelőanyagok teljes árliberalizációja, ami most megtörténne, és ezen belül nyilvánvalóan külön kell bontani a háztartási felhasználást és az energetikait. Tehát ahhoz én is csatlakozom, hogy itt aggályos a helyzet. Én úgy fogalmaznék, hogy azt kell tulajdonképpen megvizsgálni, hogy a már kialakult kritikus helyzetben a bányászok és a Kormány között történt megállapodás végrehajthatóe az ár felszabadítása mellett. Tehát il yen szempontú felülvizsgálatot javaslok, és hangsúlyozom, hogy itt mi is csatlakozunk ennek a kérdéses voltához. A fehér kenyér felszabadítása tipikus példa arra, hogy miért jó az árliberalizáció, hisz ezután nyilván meg fog jelenni a fehér kenyér, és aki gondolja, szereti, vagy van pénze rá, meg fogja venni. Tehát ott nincs probléma. A 2,8%os zsírtartalmú tejnél, amely a fogyasztásnak egy elég nagy körét öleli fel, nyilván másképpen jelentkezik ez a kérdés, és itt az állami beavatkozás ténye is fennáll, é s az esetleges szükségessége. Ennek van egy szociális vetülete is. A szociális vetülettel kapcsolatban azt szeretném hangsúlyozni, hogy tulajdonképpen nem szükséges megvárni a szociális törvénynek a megalkotását, hiszen már jelenleg is a népjóléti tárcának van erre költségvetési fedezete, hogy amennyiben szociális feszültség keletkezik ezen a téren, akkor segíteni tudjon. De mindenesetre ennek a tejár teljes liberalizációnak a szociális vetülete miatt egyrészt, másrészt a túltermeléssel kapcsolatos esetlege sen szükséges állami intervenció miatt tartjuk mi is aggályosnak ezt az intézkedést.
