Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - Határozathozatal a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HAJDÚ ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP
1279 legvégén talá lható és már a szakemberek számára is szinte áttekinthetetlen jogszabályi dzsungel megszüntetésének jelentőségére hívtam föl a figyelmet. Gondolom, sokakban megfogalmazódott akkortájt a kérdés: vajon e területen az állami szabályozásnak ilyen nagy mértékű beszűkülése nem vezetie gazdaságunkat a teljes dezorganizációhoz. Mindazok, akik nem bíztak abban, hogy a piac a paternalista megkötéseknél racionálisabban, ugyanakkor keményebben és kíméletlenebbül képes az árakat alakítani, ma már bizonyára megnyugvássa l veszik tudomásul, hogy igenis, képes volt a gazdaság váltani. Határozott átrendeződéseknek lehettünk a tanúi a piacváltás, a vállalkozói költséggazdálkodás területén. Mind a termelői, mind pedig a fogyasztói magatartás a racionalitás irányába mozdult, és ezt akkor is pozitívan kell értékelni, ha gondjaink közben gyarapodtak. Természetes, hogy – különösen a váltás elején – felszínre kerülnek nemkívánatos, népszerűtlen feladatok is. Ezeken azonban csak úgy jutunk túl, ha értékeljük az adott helyzetet, és ho gyha keressük a megoldást. Az árszabályozás elvei az eddigi tapsztalatok alapján helyes irányúak voltak. Nem igazolódtak – ahogy a miniszter úr mondta – azok az aggályok, hogy a közel 90%os szabad ár mellett a fogyasztók teljes körben és teljesen kiszolgá ltatottak lesznek. Ebben, természetesen, a piaci viszonyok erősödésének, a keresleti korlátoknak és az antiinflációs politikának egyaránt szerepe volt. Az eltelt év során azonban megfogalmazódtak szakmai észrevételek is – ezekből szeretnék egynéhányat kiem elni. 1. Az élelmiszergazdaság területén mind sürgetőbbé válik az agrárpiaci rendtartás új törvényi szabályozása és az ártörvény szerinti legalacsonyabb ár összhangjának a megtermtése. Erre a későbbiek során még visszatérek. 2. A jövedéki cikkek esetében igen gyakran vetődik fel a rögzített ár alkalmazásának a szükségessége, a jövedéki adó biztonsága és az ellenőrzés javítása oldaláról. Ez, nézetem szerint, nem helyeselhető, mert a termelői és a költségvetési érdekek a szabadárak mellett is összhangban tar thatók. 3. Az elmúlt hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy az önkormányzatok általában támogatják az ármegállapítások részükre történő átadását, ugyanakkor nehezen birkóznak meg a népszerűtlen döntésekkel a termelők és a fogyasztók közötti kapcsolatrendszerb en – gondolok itt a távfűtés és a távmelegvízszolgáltatás díjmegállapításának gondjaira. 4. Figyelmet érdemelnek azok a felvetések is, amelyek valamilyen érdekegyeztetési fórum létrehozását szorgalmazzák egyes áruk, szolgáltatások árváltozásának és tarifa rendszerváltozásának kérdéseiben. Az érdekellentétek a fejlett ipari országokban is a piac spontán erőinek háttérbe szorításával, a gazdasági szereplők közötti nyílt és formalizált egyezkedéshez vezettek. A termelők és a kereskedők spontán módon hozták lé tre különféle érdekképviseleti szervezeteiket – ahhoz azonban, hogy a legnépszerűbb és legkiszolgáltatottabb érdekcsoport, a fogyasztó is hallatni tudja hangját, állami segítségre is szükség volt. Ezekben az országokban a szervezett fogyasztók érdekeit úgy védik a termelőkkel és a kereskedőkkel szemben, hogy intézményi kereteket dolgoztak ki a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezésére. A fogyasztók kiszolgáltatottságának ellensúlyozásaként nálunk is alapvető követelmény, hogy az állam tevőlegesen vegyen részt, jogalkotással, intézmények és fórumok megteremtésével, a fogyasztói érdekvédelemben. Jogalkotással olyan garanciákat teremthet a Kormány a fogyasztók számára, amiknek lényege, hogy a hegemón termelői magatartásformát befolyásolják, gazdasági keretek között kordában tartsák. Az intézményesített fogyasztóvédelem megteremtésére pedig jó példa, hogy a közelmúltban létrehozták a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, és ennek regionális szervei a termelők piaci magatartását az egész ország területén, most már a fogyasztói oldalról veszik kontroll alá.
