Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
1245 amelyben mindkét felet sajátos kötelezettségek terhelik és jogok illetik meg." Költői a kérdés: amennyiben az államot és a munkavállalót, az államot és a köztisztviselőt, az államot és a fizikai dolgozót kötelezettségek terhelik és jogok illetik meg, tessék megmondani, hogy kinek a jogai érvényesíthetők inkább, és kik lesznek azok, akikre inkább a kötelezettségek hárulnak? Ebből ered az a n agyon szomorú következmény, amelyre Gál Zoltán képviselőtársam utalt: ha a köztisztviselő jogait kívánná érvényesíteni, akkor nemcsak a totális hatalommal rendelkező munkáltatójával, hanem magával az állammal kerül szembe, és egy ilyen szembekerülés esetén az álmoskönyv sem igen jelez szerencsés pillanatokat! A második megjegyzésem: a Munka Törvénykönyvhöz való viszony megváltozása tulajdonképpen kiütötte a törvényből a kollektív munkajog intézményeit, a kollektív munkajogi intézmények egész rendszerét. A k özhivatali területen nincsen kollektív szerződés, és mivel a munkajogi szabályok logikája azt követeli, hogy a törvény szintje alatt vagy kollektív szerződésnek, vagy végrehajtási rendeleteknek kell lenni, ezért a köztisztviselői jogállásra vonatkozó törvé ny számos ponton kormányzati végrehajtási rendelkezésekre utal. Gál Zoltán idézett egyet, hadd tegyek én hozzá másikat: a törvénytől eltérő besorolási feltételeket a Kormánynak van joga rendezni, vagy a Kormány dönti el a jutalmazás rendjét. Most hadd ne f ejtsem ki személyes véleményemet arról, hogy vajha indokolte a közhivatalokban egy jutalmazási rend, amely személyi függőségeket, informális hálakapcsolatokat szentesíthet. A személyes véleményem erről az, hogy nincsen erre szükség! A Kormánynak természet esen joga van rendeletet hozni. Nem szeretnék a tárcák között "bezzeg"tárcákat kijelölni, különösen nincsen erre okom a foglalkoztatási törvény módosításának beterjesztése óta, de tavaly, amikor az eredeti 1991. évi II. foglalkoztatási törvényt fogadta el a Parlament, a munkaügyi tárca tudta, hogy ha egy törvényhez kormányzati végrehajtási rendeletek sorozata tartozik, akkor ezeket a törvénnyel együtt a Parlamentnek tájékoztatásra be kell nyújtani. Úgy érzem, minimális elvárás lenne ez az igazságügyi tárcá tól is. Miután ez a törvény kiüti a logikus rendszerből a kollektív munkajogi intézményeket, nincsen üzemi tanács sem, és ezek a hiányok, a kollektív szerződés és az üzemi tanács hiánya ismét koncepcionális változás folytán – miután e törvényben a szerveze ti elv érvényesül – az ügyviteli alkalmazottakat és a fizikai dolgozókat is sújtja. Ebből következően közhivatali területen nincsen semmiféle kollektív kontroll a kinevezésben, a minősítésben, a fegyelmi eljárásban – a munkaviszony megszüntetése esetén az egyszemélyi vezetés korlátlan hatalma valósul meg és – amint említettem – a vezető mögött ott van a személytelen politikai állam. Gál Zoltán utalt néhány lehetséges megoldásra: bizonyos jogkörök kiemelésére a munkaszervezetből, illetve szakmai ellenőrző gr émiumok létrehozására. Én hadd tegyem hozzá: mindennél fontosabbnak tartom, hogy a kollektívát ne fosszuk meg azoktól a jogosultságoktól, amelyek egy demokratikus jogállamban megilletik. A harmadik megjegyzésem: mindebből következően a kontroll elemek, a k ollektíva ellenőrző szerepének hiánya miatt az előmeneteli rendszer – amelyet egyébként képviselőtársaim joggal tartanak jobban kimunkáltnak, mint az előző tervezet volt – , nem tartalmaz garanciális elemeket; mind az előrelépés, mind a minősítés, mind a kö zhivatalnok visszavetése szubjektív értékítéleten alapulhat. Ebből a sorból a legrosszabb és a legnagyobb veszéllyel fenyegető új elem az, hogy a vezetői megbízás indokolás nélkül bármikor visszavonható. Kérem képviselőtársaimat, gondolják meg, hogy egy il yen törvényi lehetőség, amely indokolás nélkül bármikor megszüntethet vezetői megbízásokat, milyen szolgalelkű csinovnyikká silányíthatja azt, aki egyébként az állását meg szeretné tartani! És hogy itt nem a szakmaiságot piedesztálra emelő bolsevik blöffrő l van szó, arra hadd idézzem bizonyítékként Szabó Iván képviselőtársam már benyújtott módosító indítványát, aki szintén tarthatatlannak véli, hogy a vezetői megbízást indokolás nélkül meg lehessen szüntetni.
