Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - GÁL ZOLTÁN, DR. az MSZP frakcióvezetője: - ELNÖK (Szabad György): - GÁL ZOLTÁN, DR. az MSZP frakcióvezetője:
1240 törvényjavaslat nem ennek a koncepciónak és nem a hatalommegosztás e korszerű felfogásának jegyében készült. Ehhez képest csak, mondhatni, egy bájos furcsaság, hogy e törvény szervi hatályát tulajdonképpen a törvé ny nem tartalmazza. Ha most megkérdeznénk a tisztelt Országgyűlést, mondják meg, hogyha a jelenlegi formájában fogadnánk el a törvényt, mire vonatkozik – ezt nem tudnák megmondani. Nem tudnák megmondani, mert a vegyes rendelkezések között szemérmesen elrej tve van egy passzus, amely a Kormányt hatalmazza fel arra, hogy a törvény hatálybalépését követően három hónappal határozza meg azoknak a szerveknek a körét, amelyekre ez a törvény vonatkozik. Tehát gyakorlatilag egy olyan törvényi szabályozás fekszik az O rszággyűlés előtt – és kellene azt elfogadni – , amelyről nem tudjuk, hogy mely szervekre és kikre vonatkozna. Én úgy gondolom, hogy ez egy képtelenség, ez így nem hagyható. A javaslat továbbá – ezt is csak példának mondom – a közszolgálati jogvita esetén e lvileg minden kérdésre kiterjedően bírói utat nyit. A munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntés ellen a köztisztviselő bírósághoz azonban csak akkor fordulhat, ha e törvény megengedi. Ha nem ilyen komoly dologról lenne szó, az e mbernek az a rossz vicc jutna az eszébe, amikor megkérdezik a házaspárt, hogy ki a főnök a családban. Mire mondja a férj, hogy természetesen én, mert a nagy kérdésekkel én foglalkozom és én döntök, az aprókkal a feleségem. Mire a feleség, ugye, megjegyzi, de ilyen nagy kérdések nincsenek. Hát ez a szabályozás valahogy ezt a helyzetet tükrözi, tundiillik, mint ahogy említettem, kizárja a mérlegelési jogkörben hozott döntéseket a bírói út alól, csak azokra nézve engedi meg, amelyeket a törvény kifejezetten fe lsorol – csak éppen ilyen nincs a törvényben. És az egyéni jogvédelemnek ez a torz formája annál is inkább problematikus, mert a köztisztviselőre nézve a törvény nem ismeri a kollektív jogvédelemnek azt a formáját, amely más munkavállalókat megillet. Sorol hatnánk, tisztelt Országgyűlés, tovább a példákat, így például a fegyelmi eljárás egész rendszerét, amely azt bizonyítja, hogy a javaslat következetesen egy merev szervezeti, jogi függésben gondolkodik, amely táptalaja lehet a szervilis közhivatalnoki rend szernek, és amely sajnálatosan évszázadok óta jellemezte a magyar közigazgatást. Az ilyen típusú közigazgatás és köztisztviselő jellemzően viszonylag hatékony tud lenni mint hatóság, mint hatalom, de kevéssé tud kreatív lenni, nem tud kezdeményezni, nem ké pes folyamatokat irányítani, nem képes társadalmi kapcsolatokat létrehozni. Az pedig szinte, úgy gondolom, evidencia, hogy a modern társadalom, nem lebecsülve az állami funkciók közül a hatósági, azaz a tiltás és az engedés funkcióját, mégis csak elsősorba n olyan közigazgatásra és köztisztviselőre épít, amely képes a társadalom bizalmát megszerezni hatalmi eszközeinek mértékletes alkalmazásához. A törvényjavaslat jelenlegi formájában előremutató megoldások mellett sem ilyen közszolgálatot teremt, megoldásai végsősoron a Kormány eddigi gondolkodásának, eddigi hatalmi építkezésének megfelelően egy, a mindenkori poltikai hatalomtól függő, ebből következően újra és újra átpolitizálható köztisztviselői réteg megszilárdítását, illetőleg kialakításának képét idézi fel. Véleményünk szerint ez káros, és a társadalom további mondernizációja szempontjából döntő hibának tekinthető. Véleményünk szerint, figyelembe véve a jelenlegi köztisztviselői kar állapotát, a kialakult struktúrákat és a társadalom értékítéletét a közi gazgatásról, a következő elvek alapján és megoldásokat alkalmazva kellene egy valóban modern, pártatlan, lojális és szakszerű köztisztviselői kart kialakítani: 1. A kinevezési, azaz az alkalmazási függőséget a közvetlen munkáltatói és szolgálati függősé gtől el kell választani. 2. Az előzővel összefüggésben meggondolandó egy olyan szervezet létrehozása – és esetleg Parlamentnek való alárendelése – , amely előkészítené a köztisztviselői kar jogviszonyával összefüggő, törvényhozásra tartozó kérdéseket, gondo skodna kiválasztásukról, az igények szerint – mintegy pályázatok útján persze – elosztaná az állományt a közigazgatásban.
