Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
1220 Itt semmi más nem lesz ké rem, mint sok tízezer társasági szerződés módosítása, hogy a társasági szerződésbe lesz belefoglalva az éppen aktuális adózott jövedelemből történő kifizetés, hogy a közgyűlés úgy döntött, a tulajdonos a tulajdona alapján ilyen és ilyen típusú eltérítésekb en kapta a jövedelmét. Hát ez csak az egyik volt, természetesen ilyen bővülés az eseti szellemi megbízásos jogviszonyoknak most már az egészen kis összegű kifizetésektől eltérően az összes többinek 44%os járulék alá vonása, ami után természetesen szolgált atás nem jár. Én azt mondom, bármilyen jövedelmet elvben lehetne a biztosítás alapjául bevonni, de ha bevontuk, azok után természetesen szolgáltatást kellene adni. Módosító indítványaim igyekeznek ebben valamilyen megoldást kínálni, kioltva az előterjesztő azon szándékát, hogy csak a nyugdíjjárulékkal terhelt jövedelmeknél alkalmazza az ő általa javasolt 900 ezer forintos, egyébként meglehetősen magas felső korlátot; minden egyes elvonásnál ezt a korlátot javaslom módosító indítványaimban alkalmazni, ezálta l a helyére tenni, hogy bár a nyugdíjjárulékköteles jövedelmekért jár csak szolgáltatás, de ez a kettő többnyire essen egybe, illetve azoknál a jövedelmeknél, így például a megbízásos jogviszonynál, ahol nem kívánja alkalmazni a szolgáltatást, ott ne alka lmazza. Nagyon fontosnak tartom: ha nem plafonírozzuk az elvonásokat, akkor képviselőtársaimnak látni kell, hogy soha nem lépünk előre a szabadon válaszott, az önkéntes biztosítási elv felé, mert az elképzelhetetlen, hogy egy biztosító 40 – 50%os szinten el vonjon forrást egy bizonyos jövedelem után, szolgáltatást ne adjon, hanem azt mondja a biztosítottnak, még ezek után te egy másik 50%os szinten egy szabad biztosítást kössél meg. A vonalat egyszer valamikor meg kell húzni. Én azt hiszem, a társadalombizto sításnak – lévén a régi 240 ezer forintos határt 900 ezerre emelte, ami kötelező biztosítási szintként a mai jövedelemviszonyok között irreálisan magas, de ha már idáig fölemelte – kellően biztosított a bevételi alapja ahhoz, hogy most már valamennyi elvon ást ezen a szinten maximáljon. Én nem kívánok részletesebben ismét kitérni a nyugdíjrendszer kapcsán tett ígéretekre, itt is elhangzott ez több képviselőtársamtól. De azért nagyon fontosnak tartom, hogy itt több millió ember hallgatja folyamatosan azokat a hírközléseket, amelyekben akár a tárca előterjesztője a rádióban, a televízióban nézők kérdésére válaszol, vagy amelyeket a Kormány szóvivője a Kormány ülése után szóvá tesz, és amelyek azt tartalmazzák, hogy a Kormány ismét úgy döntött, most úgy döntött, hogy '92ben biztosítani fogja a nyugdíjak értékállóságát. Ne csapjunk be legalább 2,4 millió embert, ha esze ágában nincs az előterjesztőnek a nyugdíj értékállóságát biztosítani. Énszerintem alkotmányos kötelezettsége, de ezt többször elmondtam a Házban. De amit ehhez képest különlegesen negatívan értékelek, az a szándékos félretájékoztatása a társadalomnak, hiszen az előterjesztő pontosan tudja, hogy nem az értékállóságot biztosítja abban az esetben, ha nem az inflációhoz, hanem a jövedelmekhez igazítja a nyugdíjak emelését, és ha a jövedelmekhez való igazítást pedig keményen manipulálja, és olyan alacsony jövedelemmozgásokat mutat ki, amelyeknek nincs sok köze a valós jövedelmekhez, és amely nem veszi figyelembe azokat a típusú jövedelmeket, amelyeket ig yekeznek a társadalomban – beleértve a miniszteri fizetéseket is – alkalmazni annak érdekében, hogy valamennyire a munka megfizethető legyen, itt például a költségtérítésekre utalok, tehát ez a típusú jövedelem eleve nincs mögötte. Ebből adódik, hogy kimut athatók ilyen rendkívül alacsony reáljövedelemváltozások. De ha még ehhez igazítom, akkor is kötelessége minden alkalommal mind az előterjesztőnek, mind a kormányszóvivőnek azt a fogalmat pontosan használni, hogy nem az értékállóságot biztosítja, hiszen a kiáramlott jövedelmek értéket vesztettek 1991ben, hanem a kiáramlott jövedelmeknek megfelelő értékvesztésnél nagyobb értékvesztést a nyugdíjaknál nem enged meg. Ez nem annyira bonyolult fogalom. Minden további nélkül lehetne alkalmazni; még be is csapni az egyébként jogos követelésükben ki nem elégített nyugdíjasokat megítélésem szerint nem lehet. De nem lehet ezt ebben a Házban már túl sokszor elmondani. Én nem akarok visszautalni arra, hogy Kis Gyula
