Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GREZSA FERENC, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
1212 Bizottságunk több alkalommal tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, legutóbb azt a pontosított változatot is, amelyet 4537es számon kaptak kézhez a képviselőtársak. Részben könn yű dolgunk van akkor, amikor ennek a törvényjavaslatnak a szövegéről kell véleményt mondjunk, hiszen az Országgyűlés még az elmúlt évben elfogadott egy országgyűlési határozatot, amelyben az Országgyűlés rögzíti a társadalombiztosítás rendszerének megújítá sával kapcsolatos elképzeléseit. Tehát ezzel a hatályos országgyűlési határozattal kell mindenekelőtt összevessük az előttünk fekvő törvényjavaslatot ahhoz, hogy arról pontosabb véleményt tudjunk alkalmazni. Én hozzászólásom első részében ezt az összevetés t fogom megtenni, kiemelve az országgyűlési határozat néhány olyan fontos részletét és olyan taxatív felsorolását, amelynek a teljesülését jelen törvényjavaslaton mindenféleképpen számon kell kérjük. Az egyik ilyen követelmény, amelyet az országgyűlési hat ározat – a 60/1991. számú határozat – előírt, az volt, hogy el kell különíteni a társadalombiztosítási alapon belül a nyugdíjbiztosítási és betegbiztosítási alapokat. Nem ez a jogszabály kizárólag, más jogszabály is eziránt már intézkedett. Az előttünk fek vő törvényjavaslat pedig az elkülönített egészségügyi és betegbiztosítási alapokhoz hozzárendeli az úgynevezett nyugdíjbiztosítási, illetve egészségbiztosítási járulékot egy bizonyos megosztásban. A másik taxatívan is jelzett követelmény a törvényjavaslat kapcsán, amely az országgyűlési határozat 8. pontjában kerül említésre, hogy be kell vezetni a kötelező biztosításban, társadalombiztosításban az egyéni járulékfizetés felső határát. A törvényjavaslat e vonatkozásban is intézkedik, amelyben ezt a felső hat árt évi 900 ezer, havi 75 ezer, illetve napi 2500 forintban állapítja meg. Az országgyűlési határozat követelményként állítja egy újabb bekezdésben azt, hogy egy évvel meg kell hosszabbítani a nyugdíjalapszámítás időszakát oly módon, tehát három évről nég y évre kell kiterjeszteni ezt az időszakot oly módon, hogy a negyedik év jövedelmeit valorizálni kell. A javaslat ezt a követelményt teljesíti oly mértékben, oly módon, hogy előírja, hogy a nyugdíjalapot a nyugdíjba vonulást megelőző nem három, hanem négy év jövedelmének beszámításával kell elvégezni, és a '89., '90. évben szerzett nettó átlagkeresetnövekedést be kell számítani. Fontos előírása az országgyűlési határozatnak, hogy előírja azt, hogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos főbb kérdéseket törvénynek kell szabályoznia. Nem véletlen ez a szövegezés, és nem véletlen, hogy az Országgyűlés ezt ily módon elfogadta, hiszen a '75. évi II. törvény, a társadalombiztosításról szóló II. törvény számos ponton kormányhatásköröket állapít meg a nyugdíjak kiszámítás a, emelése és a nyugdíjösszegekkel kapcsolatos számos intézkedés vonatkozásában. Előttem van a '75. évi II. törvény, itt most csak a törvény 44. §ára hivatkozom, ahol a nyugdíjkiszámításra vonatkozóan állapít meg hatáskört a kormányzatnak a törvény. Megha tározhatja a Kormány a jelenleg módosítás alatt álló törvény alapján a figyelembe vehető havi átlagkereset legnagyobb összegét a nyugdíjak kiszámításakor, felemelheti és kiegészítheti a nyugellátásokat, baleseti nyugellátásokat és így tovább. Az előttünk f ekvő törvényjavaslat a Kormánynak ezeket a hatásköreit összhangban az országgyűlési határozattal lényegében elvonja, és a nyugdíjakkal kapcsolatos alapvető intézkedéseket lényegében a Parlament hatáskörébe utalja, és a kormányzat számára egy végrehajtó sze repet ír elő. Végezetül utalnék az országgyűlési határozat – a tavaly elfogadott országgyűlési határozat – azon pontjára, amely előírja, hogy 1992. január 1jétől a nyugellátásoknak az adott év nettó átlagkeresetnövekedésével azonos mértékű emelését kell biztosítani. A törvényjavaslat 6. §a ennek értelmében rendelkezik, amelynek nyomán 1992től évi két alkalommal kerülne sor a nettó átlagkereseteknek megfelelő mértékben nyugdíjemelésre: márciusban és szeptemberben. Itt természetesen ez a két dátum, ennek az érvényessége és optimális volta vitatható. Ez egy külön vita tárgyát képezheti, és bizonyára fogja is még képezni a bizottsági üléseken.
