Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről, illetőleg a társadalombiztosítási alapról rendelkező 1988. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
1203 Tamás képviselőtársam az imé nt már részletesen szólt arról, hogy milyen nagy bajt jelent, és mennyire ellentmond ezen Országgyűlés egy korábbi határozatának az a tény, hogy az állami költségvetés nem vállal garanciát az egészségbiztosítás felett. Megmarad tehát egy bizonytalanság, am elyben csak egy dolog garantált, mégpedig az, hogy nincs garancia. Ugyancsak megmarad a bizonytalanság, amelyeket ezen Országgyűlés egy másik döntése hozott, hogy tudniillik bizonytalanságban marad továbbra is az, hogy kik és hogyan kapják meg a táppénzüke t Magyarországon a csődbe jutott vállalkozásoktól. Tisztelt Ház! Ennek az új anyagnak is hibája az – ami a régiben is volt – , hogy nem veszi figyelembe, hogy itt egy másfajta társadalombiztosítás kiépítése kell, hogy megkezdődjék. Erre hozott határozatot a z Országgyűlés. Tudniillik a biztosítási elvű nyugdíj- és egészségügyi ellátásé. Ez a társadalombiztosítási költségvetés, ez a bizonyos pontosítás is úgy készült, hogy valakik megmondták azt, hogy körülbelül mennyi kiadása várható jövő évben a két biztosít ási ágazatnak, holott a dolog nem itt kezdődik, ha biztosítási elvről beszélünk. A dolog ott kezdődik, hogy meg kell nézni, hogy a nyugdíjbiztosító és az egészségbiztosítás milyen feladatok ellátására való, mire hozta létre határozatával vagy mit célzott m eg e határozatával októberben az Országgyűlés. Nem arról van szó tehát, hogy a kiadásokhoz meg kell teremteni valamifajta bevételeket, hanem arról, hogy meg kell határozni, hogy milyen feladatokat lehet ellátni a biztosításon belül és ezekért a feladatokér t kell a járulékokat beszedni. El kell dönteni, hogy ezeket a feladatokat kinek kell ellátni. A most már biztosítási alapú nyugdíj- vagy egészségügyi rendszernek vagy pedig a költségvetésnek? De ez a pontosításban is homályban marad, talán még jobban, mint előzőleg. Milyen pontosításokra lett volna szükség? Az imént Mezey képviselő úr beszélt arról, hogy a társadalombiztosításnak vagyonra van szüksége. Mondogatjuk azóta, amióta ez a folyamat elindult, hogy tudniillik a társadalombiztosítás reformja, azt, ho gy vagyonra van szükség, néha illúziók is kapcsolódnak ehhez, hiszen a társadalombiztosítás csődjét nem lehet kizárólag vagyonjuttatással megoldani, de valójában nem történik semmi. Nem hiszem, hogy ebben a Házban lenne valaki, aki a vagyonjuttatással nem ért egyet, legfeljebb a mértékén, milyenségén vitatkozgatunk, de mégsem történik semmi. Hát hol van az, amit Mezey képviselő úr hiányol másfél év után vagy lassan két év után, hol van az a probléma, hogy tudniillik az ország egyik legnagyobb ellátórendszer ét, a szociális ellátórendszerek centrális elemét, ilyen helyzetben lévő centrális elemét vagyonnal támogatnánk meg? Nem történt ebben semmi. Megjelenik ebben a pontosításban egy igen homályos dolog, a 2. § (3) bekezdésében, amely a vagyon kérdését érinti, mégpedig úgy, hogy a vagyonból származó bevétel 1,8 milliárd forintnyi értékben. Jó lenne, hogyha lehetne tudni, hogy ez mit is jelent, milyen vagyon az, amelynek hozadékáról szó van, egyáltalán hozadékáról van szó vagy magáról a vagyonról. A homályt még csak fokozza az, hogy egy későbbi paragrafus már azt is mondja, hogy ezt a vagyont is el lehet adni, és ezt is fel lehet a folyó kiadások finanszírozására használni. Hát itt van az igazi ellentmondás azzal, amit én vallok, amit Mezey kollégával együtt vall ok, hogy a társadalombiztosításnak vagyonra van szüksége, de nem olyanra, amelyet a folyó kiadások finanszírozására használ fel. Talán ezt pontosíthatta volna ez a bizonyos pontosítás. Ugyancsak elég homályos dolog a bevételek kérdése. Azt írja ez az új vá ltozat, hogy növekedni fognak mintegy 6 milliárddal, ebből a járulékbevételi többlet 4 milliárdot tesz ki, de a nyugdíjalapjárulék bevételei 5 milliárddal csökkeni fognak, az egészségbiztosításé növekszik 9 milliárddal. Vagyis, és a nyugdíjalapon belül is a munkáltatói járulékbefizetések okozzák majd ezt az ötmilliárdnyi mínuszt. Ez tehát azt jelenti, hogy a nagy terhekkel megáldott munkáltatók, vállalkozók inkább fizetnek egészségbiztosítást, mint nyugdíjbiztosítást? Nem valószínű, hogy erről van szó, nem tisztázza ezt ez a bizonyos pontosítás sem.
