Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről, illetőleg a társadalombiztosítási alapról rendelkező 1988. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
1202 de épp az 1992. évi társadalombiztosítási költségvetés h elyzete mutatja világosan, hogy milyen nagy a felelőssége azoknak, akik annak idején a társadalombiztosítási intézeteket megfosztották tulajdonuktól, illetve akik ezt követően nem gondoskodtak más módon tartalékalap képzéséről. Az MDF programja és a Kormán y privatizációs programja is tartalmazza azt, hogy az állami tulajdon lebontásának lényeges eleme legyen a társadalombiztosítás vagyonhoz juttatása. A vagyonpolitikai irányelvek már 15 milliárd forint állami vagyon vissztehermentes átadását írja elő. Vélem ényem szerint nagyobb volumenű és gyorsabb ütemű vagyonátadásra van szükség. Ha az idei 14,4 milliárd forintos mérleghiányt vesszük alapul, annak fedezetéül körülbelül 100 milliárdos vagyon hozadéka szolgálhatna. Ha pedig rendszeres tartalékalapképzéssel is számolunk, és figyelembe veszünk prognosztizálható folyamatokat, végeredményben három- uszkve ötszázmilliárd forint közötti társadalombiztosítási vagyon adna megfelelő biztonságot a nyugdíj- és betegbiztosító alapok számára. A társadalombiztosítás vagyo nhoz juttatása számos lényeges kérdést vet fel. Mennyi idő alatt, milyen ütemben kerüljön az állami vagyon a társadalombiztosítás tulajdonába? Hogyan oszoljon meg e vagyon a nyugdíj- és betegbiztosító alap között? Milyen természetű vagyonról legyen szó? A vagyonalapok hogyan működjenek és ki kezelje azokat? Figyelembe kell venni azt is, hogy itt nemcsak az állam által vissztehermentesen adható vagyonról kell szólni, hanem kárpótlásról is. A Magyarországon létezett négy társadalombiztosítási intézet vagyonát annak idején államosították, majd használatra a SZOT kapta meg. Ennek a vagyonnak egy része a társadalombiztosítás működéséhez szükséges ingatlanok – irodák, stb. – , másrészt a betegbiztosító profiljához tartozó működéshez szükséges vagyon – például rende lők, fekvőbetegintézetek, szanatóriumok, gyógyfürdők – , harmadik része pedig működő profithozó vagyon volt. Bonyolítja a kérdést, hogy ezek egy része a volt gazda, a SZOT jogutódjánál, az MSZOSZnál, más része állami tulajdonban van. Ezt a kérdést csak az egyházi tulajdon rendezéséhez hasonló módon lehet – nézetem szerint – megoldani. E megoldásnak is az lenne a lényege, hogy a biztosítási alapok a működésükhöz és céljaik eléréséhez szükséges vagyont visszakaphassák. A társadalombiztosítás vagyonhoz juttat ásának másik nagy tétele pedig – a kormányprogramnak megfelelően – vissztehermentes vagyon átengedése kell hogy legyen. Nagyon határozottan úgy vélem, hogy e kérdés megnyugtató rendezése csak úgy lehetséges, ha törvény születik a társadalombiztosítási alap ok vagyonhoz juttatásáról. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom összefoglalása az, hogy örökölt társadalombiztosítási rendszerünk csődjének fontos eleme a tartalékalap hiánya. Ennek pedig fő oka az, hogy a társadalombiztosítás nem rendelkezik tartalékalap képzésére alkalmas vagyonnal. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az Országgyűlés mielőbb alkosson törvényt a társadalombiztosítási alapok átgondolt és hatékony vagyonhoz juttatásáról. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kovács Pál a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről. Felszólaló: Dr. Kovács Pál (MSZP) KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Valóban szükség van erre az új anyagra, mé g akkor is, hogyha a címe megtévesztő. A miniszter úr az imént elmondta, és képviselőtársaim is, hogy erre az anyagra azért volt szükség, mert az eredetinek a benyújtása óta jó pár törvényt elfogadott ez a Ház, és emiatt változtatásokat kell végigvezetni. A cím mégis az, hogy Pontosítás. Kiderül ebből, hogyha átnézzük, hogy valójában olyan sok dolgot nem is pontosít, igen sokat homályban hagy ez a második változat is. Ami a régi változat hibáit illeti, azokat konzerválja. Freund
