Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
106 irányelveket ismertető előterjesztésben olvashatunk, ahol az infrastrukturális és környezetvédelmi feladatok támogatásáról így fogalmaznak: "Az infrastrukturális, környezetvédelmi fejlesztéseket döntően ágazati pénzalapok bevételének növelése és a külföldi források útján célszerű finanszírozni." Ez a hosszú távú törekvés a környezetv édelem esetében – támogatható. Amennyiben igazodni kívánunk a "fizessen a szennyező" Európában általánosan elfogadott elvéhez, akkor egy olyan, a központi költségvetés aktuális szeszélyeitől független környezetvédelmi alap megteremtése lehet a cél, amelyet nagyobbrészt a szennyezők különféle környezethasználati és termékdíjainak befizetése, kisebb részben az esetleg rendelkezésre álló külföldi támogatások tarthatnának fenn. Az alap így a környezetvédelem finanszírozásának alapvető bázisává válhatna. Ezen fe jlődési iránynak nélkülözhetetlen feltételei azonban a következők: Ad 1. A KTM konzisztens és megalapozott elképzeléssel rendelkezzen a környezetvédelmi szabályozás gazdasági ösztönzőkre alapozott átalakításáról, és e szabályozás bevezetéséről. E szabályoz ás alapjait egy új környezetvédelmi törvény fektethetné le, de a törvény nélkül is elkezdhető lenne. E szabályozás – ha ez jó szabályozás lenne – nagyságrendekkel növelné a szennyezők által fizetendő díjakat. Zárójelben jegyzem meg, tehát a bírságokat. Ad 2. Legalább ennyire fontos, hogy a pénzügyi kormányzat ne zárkózzon, és ne zárkózhasson el egy ilyen jellegű megalapozott környezeti szabályozás bevezetésétől, például arra hivatkozva, hogy az a Pénzügyminisztérium antiinflációs politikájának kárára lenne. Amennyiben a Pénzügyminisztérium decentralizálni kívánja a költségeit – ez esetben a környezet megóvásával kapcsolatos központi feladatokat is – , akkor rá kell kényszeríteni, hogy gazdaságpolitikájának alakításakor számoljon ennek költségeivel. Az említet t két feltétel egyike sem áll fenn jelenleg, noha a KTMben előrehaladott állapotban van a központi környezetvédelmi alap újraszabályozásának kimunkálása, persze kérdéses, hogy e munkák az ismertetett és támogatandó irányban haladnake. Rövid távon még min denképpen a jelenlegi rendszer fenntartásával kell számolnunk. Ezzel ellentétben az alap leépítése az irányelvek tanúsága szerint elkezdődött. A pénzügy és a KTM között kemény alku folyik a központi környezetvédelmi alap forrással való ellátásának kérdéséb en. Az alku jelenlegi állásában a KTM – mint mindig – vesztésre áll. Félő, hogy a jövő évi benzináremelés jelentős része nem a környezetvédelmi alapot fogja gyarapítani. Az alapból 1991ben két különleges elvonásra is sor került. Egyrészt a KTM 40 millió f orintot vont el az alaptól igazgatási költségek fedezésére, azaz a minisztérium folyó finanszírozására. Ez döbbenetes annak ismeretében, hogy a környezetvédelmi tárca vezetése az 1991es költségvetés vitája során – saját szavaival élve – nem volt fogadókés z több mint 1 milliárd forint átvételére egy másik tárcától. Hogy emlékeztessem képviselőtársaimat, ez volt Ráday képviselőtársunk módosító indítványa. Másrészt a szovjet csapatok által ránk hagyott környezeti károkkal kapcsolatban a legsürgősebb feladatok ra az alaptól a központi költségvetés elvont 100 millió forintot. Ígéretet tettek ugyan rá, hogy ezt az összeget 1992ben visszatérítik, de ezt az előttünk fekvő költségvetés csak akkor teszi lehetővé, ha bizonyos feltételek teljesülnek – lásd a költségvet és 1. kötet 28. § (3) bekezdését. A kormányzat a következő években kiemelt környezetvédelmi akcióként kívánja kezelni a szovjet csapatok távozása után maradt környezeti károk felszámolását. Erre a célra 1992ben legfeljebb 830 millió forintot szánnak. Miut án a teljes kárt 60 milliárd forintra becsülik, e tendencia azt jelzi, hogy a károk felszámolásának terheit a Kormány a jövendő kormányokra és ezzel a jövő nemzedékeire kívánja áthárítani. Ilyen áldozatos költségvállalás, valamint a változatlan árak, válto zatlan környezeti állapot és változatlan mértékű kárenyhítés mellett a szennyezés maradványaival unokáink még 2050ben is küzdeni fognak. Eközben a szovjet objektumok értékesítéséből származó bevételek teljes mértékben a jelenlegi Kormány zsebébe folynak.
