Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
107 A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium kezelésében lévő vízügyi alap lehetőségei is drasztikusan csökkennek. Folyó áron 14,6%kal csökken az alap költekezési lehetősége. Ezen alap hatáskörébe tartozik többek között a szennyvíztisztítási feladato k megoldása, így a csökkenés a riasztó közműolló ismeretében újabb félelemre ad okot. Néhány további vonatkozó tétel az 1992es költségvetési tervből: Fejezet szintű kiemelt kormányzati beruházásokra az 1991. évi 37 milliárd forinttal szemben 1992ben 39,5 milliárd forint jut. Szembeötlő ugyanakkor ezen belül a környezetvédelmi akciók előirányzatainak megnyirbálása. Ezek szerint a Bős – Nagymarosi Vízlépcsőberuházás lezárására szánt összeg 700ról 450 millióra csökken. Ez azért is érdekes, mert mint kormányz ati megnyilatkozásból tudjuk, a nagyberuházás lezárása megtörtént, hiszen a Dunai Vízlépcső Bizottságának a felszámolása is ezzel függ össze, tehát ez gyakorlatilag nem a lezárásra szól, hanem bizonyos állagmegóvási és egyéb árvízvédelmi munkákra; a kérdés csak úgy merül fel, hogy vajon miért lett kevesebb, hiszen az infláció miatt is több pénzre lenne szükség, nem beszélve arról, hogy eddig nagy előszeretettel megfeledkeztünk a szigetközi részről, a dunakiliti részről, és elsősorban Nagymarosra koncentrált unk. Azt gondolom, hogy ha ezeket a mulasztásainkat is be akarjuk hozni, akkor inkább a pénznek a nagyságát növelni kellene, mint hogy csökkenteni. A KHVMen belül a kiemelt városok szennyvíztisztítására szánt pénz 1100 millióról 900 millióra, a KTMnek kö rnyezetvédelmi célokat szolgáló beruházási támogatások 255 millióról 0 millióra módosultak 1991hez képest. Ha tehát van a Kormány jövő évi gazdaságpolitikájának hátrányos helyzetű területe, akkor a környezetvédelem feltétlenül ide tartozik. Az 1992es év gazdaságpolitikai prioritásairól szólva a költségvetési törvény előterjesztés nyíltan beszél és idézem: "Számolni kell azzal, hogy a kiépülő piacgazdaságban kiemelt fontosságú állami követelménytámasztás, és az egészséges környezethez, a természeti értékek megóvásához fűződő nemzeti érdekek érvényesítésének hatékonysága nem javul, a hatósági munka színvonala messze el fog maradni a piacgazdaság által megkívánttól, a szűkös pénzügyi források nem fogják lehetővé tenni a nemzetközi együttműködésben rejlő lehet őségek kiaknázását, s várhatóan nem érhető el lényeges előrehaladás az Európai Közösség követelményeihez történő felzárkózás terén." Én azt gondolom, ehhez nagyon sok dolgot lehetne fűzni, de néhányat feltétlenül hozzá kell tennem. Ez a következő: ez az id ézet semmiképpen nem egyeztethető össze a nemzeti megújhodás programjában írt kormányelképzelésekkel. Semmiképpen nem követhető egy ilyen környezeti politika. Ez felhatalmazza azokat a szennyezőket, akik ma olyan technológiával dolgoznak, hogy egyértelműen környezetszennyezést idéznek elő. Tudniillik föllapozzák ezeket a fejezeteket és azt mondják, lám maga a Kormány sem vállalt semmiféle garanciát arra, hogy bárminemű előrelépés lesz, és mintegy föltett kézzel áll a környezeti szennyezés előtt. Csak egy el lentmondást idéztem és még egyet szeretnék ide, ugyanez a fejezet, a környezetvédelmi fejezet azt mondja, hogy a fejezet 1992. évi működési feltételei az 1991. évinél kiegyensúlyozottabbak, prognosztizálhatók. Ugyanakkor, nem sokkal később: bár a működési zavarok felmerülése nem zárható ki. Én azt gondolom, egy ugyanilyen év kezdeténél mint szinte a tavalyi volt, egy ugyanolyan költségvetés tárgyalásánál feltétlen megkívánhatja az Országgyűlés, és én a magam részéről feltétlen megkívánom, hogy a környezetvé delmi miniszter úr nyilatkozzon a környezetvédelmet érintő költségvetési fejezetről, mert ne fordulhasson elő az, mint a tavalyi évben, hogy valamikor májusban a Környezetvédelmi Minisztérium a bizottsághoz fordult, hogy bizonyos pénzösszegek átcsoportosít ását, bizonyos pénzösszegek Kormányon belüli átcsoportosítását kérje, mert működésképtelen a minisztérium. Én azt gondolom, hogy egy tárcának fel kell tudni mérni, hogy mire van szüksége, és igenis ki kell állni és kérni kell a Parlament segítségét. A Parl ament és az országgyűlési képviselők akkor tudnak segíteni, ha látják, hogy magának a minisztériumnak is szüksége van erre a támogatásra. Mi úgy látjuk, hogy szüksége van. Tehát magyarul, ezek, amiket
