Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Bejelentések: Dr. Horváth József jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
79 földgázt. Kérem, ezt akárhogyan is nézzük, közgazdasági nonszensz, a piacgazdaságok gyakorlata szerint minden f ogyasztói szektornak önmagában is meg kell hoznia gazdasági eredményét. Különös veszélyt érzek abban, ha szigorúan profitorientált külföldi tőkét is felvonultató részvénytársaságok torz ár- és tarifarendszerben, de piaci alapon kezdenek működni. A torz árs zínvonal továbbra is késlelteti a piaci szereplők abszolút energiatakarékosságot eredményező tevékenységének a kibontakozását. A féloldalas áremelés helyett célszerű lett volna a reális költségeket tükröző háztartásigázár bevezetése, és a túlzott szociáli s feszültségek levezetésére átmenetileg visszatérítési rendszer, kedvezmény alkalmazása. Ezek után első kérdésem, tisztelt Miniszter Úr, hogy a torz és diktált árrendszer mikor változik meg, és elképzelésük szerint hogyan és mikorra várhatjuk mennyiségi or ientációjú energiaiparok helyett minőségi, a fajlagos fogyasztások csökkentésében is kényszerűen érdekelt energetika kialakulását? A másik kérdésem, hogy mikor kerül az Országgyűlés plenáris ülésének napirendjére az energiakoncepció megtárgyalása. Sürgős e z szerintem azért is, mert az energetika terhei változatlanul nagy súllyal nehezednek mindnyájunkra, és e terhek elviselése szenvedő tűrés helyett lakosságunk egészének alkotó együttműködését, aktív, cselekvő konszenzusát igényli. Kérném a miniszter úr vál aszát. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter úr válaszol. Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válasza BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Ma a véletlen folytán két interpelláció is érinti a Kormány energiapolitikai koncepcióját. A véletlen sorolta egymás mellé az eltérő időpontban benyújtott két interpellációt. Az azonban nem véletlen, hogy nagy az érdeklődés a gazdaság e fontos területe iránt. Miután a harmadik interpelláció az energiapolitikai koncepció állását firtatja, ezért engedjék meg, hogy most ebből az interpellációból az energiaárakra, s főleg a gázárakra válaszoljak az időt kímélen dő, hiszen meg kellene ismételnem a következő interpellációnál néhány tényt. Ismeretes, hogy a mögöttünk álló évtizedekben az energiahozdozók ára elmaradt mind a hazai reális termelési költségektől, mind a nemzetközi árszinttől. Hosszú évtizedeken keresztü l a lakossági energiahordozók minden fajtáját szubvencionálta az állam. Az előző Kormány elkészített egy áremelési intézkedési csomagot, annak bevezetésétől azonban 1990 tavaszán visszarettent. Az új Kormány a tavalyi év során több ízben volt kénytelen eme lni az energiaárakat, hogy változtasson azon a képviselőtársam által is torznak nevezett árszinten. A legnagyobb politikai izgalmat kétségkívül az üzemanyagáremelés váltotta ki, lásd taxisblokád. Az igazán nagy gazdasági jelentősége annak a november eleje i áremelésnek volt, amely az áram termelői árát huszonkilenc százalékkal, a gázét nyolcvan százalékkal, a fűtőolajét az ipar számára kilencven százalékkal emelte meg, bár hál' Istennek, ez utóbbi területen két árcsökkentés is bekövetkezett azóta. Mondhatom , hogy ha majd visszavonulok, és megromlik az emlékezetem, azt fogom mondani, azért rendezte meg a Kormány a taxis eseményt, hogy elterelje a figyelmet arról a hatalmas áremelési csomagról, mely rázúdult a a magyar iparra, s amelyik lényegében azt a sokkha tást vitte át a gazdaságra, amely NyugatEurópában a második olajárrobanás esetén bekövetkezett. Ez persze történetileg nem így volt, mindenesetre tény az, hogy most gyakorlatilag Magyarországot is elérte az az árlökés, amely NyugatEurópát a 70es évek vé gén, 80as évek fordulóján megrázta. Ezzel a döntéssel, ezzel az új árrendszerrel nehéz helyzetbe került jó néhány olyan vállalat, amely nem bírja a költségeit továbbhárítani, amely nem gazdaságosan, nem hatékonyan gazdálkodik az energiával.
