Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés részletes vitájának folytatása - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
715 Felszólaló: Dr. Surjá n László népjóléti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Néhány percet kérek. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Jó, akkor megadom a szót. SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Ez azt jelenti, hogy a részletes vitát lezártuk? ELNÖK (Dornbach Alajos) : Igen. SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! ELNÖK (Dornbach Alajos) : Bocsánat, nemcsak hogy a részletes vitát, a vitát lezártuk, határozathozatal következik. SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti mini szter: Igen. Pusztai miniszter asszony (derültség és taps) már itt eléggé részletesen megválaszolt helyettem, de azért úgy érzem, hogy néhány gondolatot el kell mondanom. Azért kérem a tisztelt Ház türelmét, mert délután már erre nyilván nem kerü lhet sor, és a jövő héten hivatali, egyéb kötelességek elszólítanak a Ház falai közül a hét első napjaiban. Úgy éreztem sokszor, hogy nem halljuk, hogy mit mond egyikünk, mint mond a másikunk. Másról beszélünk, és ez nagyon sok felesleges vitát eredményeze tt. Én először megkövetem a tisztelt Házat, elismerem, hogy a koncepciókészítésben nem tartalmilag, hanem formailag gyengék vagyunk, az előkészített anyag nem segítette elő a koncepcionális vitát. De ezen elismerés után legyen szabad azt mondanom, hogy tis ztelt képviselőtársaim sem árultak el túl nagy magabiztosságot abban, hogy hogyan is kell egy koncepcionális vitát lefolytatni. Ebből nagyon sok zűrzavar adódott. Kezdetben én is teljesen úgy értékeltem Palotás János hozzászólását, ahogy Pusztai Erzsébet k épviselő asszony – elnézést az előbbi tréfáért – , de utólag be kellett látnom, hogy a képviselő úr valami egész mást mondott. Azt mondta, hogy négy év múlva a reálbérek annyira meg fognak emelkedni, hogy annak a 28%ából el tudjuk látni a fealdatunkat. Ezt az optimizmust nagyon dícsérem, ezen az alapon vealaha egy százalékból is meg lehet oldani a feladatokat, nem tudom, a nyugdíjak akkor hogy fognak járni. Az ágazatokra bontásban egyetértés volt abban, hogy ágazatokra kell bontanunk ezt a jelenlegi rendsze rt, és lényegileg abban is egyetértés van, hogy most ebből a kettőt lehet meglépni, a nyugdíjágazatot és az egészségbiztosítás kérdését. Nagyon fontosnak tartom azonban azt, hogy ne söpörjük le a családbiztosítás gondolatát akkor, ha 1992ben ezt most megl épni nem tudjuk. És itt szinte olyan viták pattantak ki, ahol mindenki ugyanazt akarta, más szavakkal, mást mondván indulatokat gerjesztettünk. Jó lenne, ha ezeket el tudnánk kerülni. Hogy balesetbiztosítási ágazatra szükség van, azt hiszem, ebben is egyet értünk. Abban azonban a tisztelt képviselőtársak nem tudtak érdemleges segítséget adni, hogy az ellentmondásainkat hogyan tudjuk feloldani. Szeretnénk egy költségvetéstől független rendszert, szeretnénk, ha a járulékok csökkennének, és szeretnénk, ha az el látások növekednének. Ezt a három tételt együtt nem lehet megoldani. Jó lenne, és ebben az irányban kell dolgoznunk, hogy az ellátások ne romoljanak, az előterjesztésnek nem volt olyan szándéka – még ha nem is derült ki belőle világosan, hogy bárki a rends zerből kieshessék. Ha ilyen lett volna benne, az jelen pillanatban alkotmányellenes, és alkotmányértelmezésünk szerint az alkotmányos ellátásnak biztosításon keresztül való megvalósítása még az Alkotmány keretein tart minket, de csak úgy, ha mindenki benne van a rendszerben, megfelelő módon gondoskodva róla, ahogy itt a módosító
