Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés részletes vitájának folytatása - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
716 javaslatok kiemeltek egyegy elemet, és én nem bánom, hogy kiemelték, sőt, kifejezetten örülök neki. Azt azonban nagyon fontos látni, hogy a várományfedezet nem csodaszer, sehol a v ilágon nem működik úgy, hogy csak így léteznék. Néhány százalék, kb. 10% az, fejlett nyugdíjrendszerekben kb. két évig képes egy biztosító működni, ha utána a befizetések megszűnnek. Tehát azt képzelni, hogy itt a járulékfedezetnek az a része, hogy felrovó , kirovó rendszer, az valaha is megszűnhet, ez egész egyszerűen szakmailag tarthatatlan. Nem beszélve arról, hogyha elkezdünk most kialakítani egy tőkefelhalmozást, az hosszú évek múlva jár eredménnyel, és a mai nyugdíjasokról ma, és a holnapi nyugdíjasokr ól holnap kell gondoskodni. Én szeretnék csatlakozni azokhoz, akik arról beszélnek, hogy nyugdíjkorhatárt most emelni nem lehet. Az előterjesztés sem ezt célozta, összekeveredtek a távlatok, az átmenet és a jelenlegi lépések. Amit lehet csinálni most, a ko rcentrummal való mozgás, hogy megtartva az 5560 évet, az állampolgár szabad döntése játszhasson szerepet abban, hogy akare még tovább dolgozni, vagy nem akar. Munkaügyi problémákkal, a munkanélküliséggel csak így lehet összhangba kerülni, mert a nyugdíja sok problémái azt kívánják, hogy kevesebben lépjenek be a rendszerbe, a munkanélküliek problémái azt kívánják, hogy többen lépjenek be a rendszerbe. Az állam ilyen helyzetben ne döntsön, adjon az állampolgárnak szabad lehetőséget a döntéséhez, és akkor tal án előbbre tudunk menni. Tisztelt Ház! Az idő előrehaladtára való tekintettel té nyleg nem is mondok el mindent, amit el szerettem volna mondani. Azt azonban mondom, hogy olyan elemek, amelyek a vitában előjöttek, és megfelelő országyűlési határozatba nem is foglaltatnak, még részei lehetnek akár a még ebben az évben benyújtandó és het eken belül – tisztelt házelnök úrnak mondom, hogy értse a problémát – heteken belül benyújtandó normaszövegnek. Ugyanis, ha a tisztelt Ház belegondol, nem volt törvényes kötelezettségünk arra, hogy országgyűlési határozattal zárjuk le ezt a vitát. Én mégis jónak tartom, és örülök, hogy a Ház elfogadta ezt a megoldást, mert azt remélem, hogy ami a határozatszövegben már elfogadtatik, az nem fog részletes, nagy vitát kiváltani a normaszöveg formájában. Marad még elég vitáznivalónk arra is, de ha arra gondolun k, hogy január 1je közeleg, akkor megpróbáljuk a minimumra szorítani azokat a változásokat, amelyek a januári indításhoz szükségesek, ennek megfelelő normaszöveget hozni a tisztelt Ház elé és, azt is tudomásul venni, hogy gyönyörű új rendszert lehetne fel építeni, ha minden nap nem jönnének be a betegek, és minden hónapban nem kellene kifizetni a nyugdíjakat. Ez a két objektív tény azonban azt jelenti, hogy nekünk igenis fokozatos reformfolyamatban kell benne lennünk. Ezt az épületet nem lehet tatarozás mia tt bezárni. Ezért nehéz és sokszori vitát ingerlő módon jönnek elő a társadalombiztosítás kérdései. Ebben a vitában én szeretném, ha kevesebb érzelem és több szakszerűség nyilvánulna meg az előterjesztők és a vitában résztvevők részéről egyaránt. A jószánd ékunkat hangoztatva én különösen a valószínűleg leszavazásra kerülő családcentrikus módosítványokkal kapcsolatban szeretném mondani, hogy például a nyugdíjrendszer negyedik elemét nagyon gyorsan végiggondolandónak és remélhetőleg még a Ház elé normaszöveg formájában beterjesztendőnek tartom, ha ezt sikerül most úgy megfogalmazni, hogy a közgazdasági racionalitásoknak is megfeleljen, és hasonlóképpen biztos vagyok abban, hogy a nyugdíjrendszernek a családokra való gondolásával lehet csak előbbre lépni, hogy aztán a szociális törvényben hasítsuk le egy önálló alap formájában, vagy kombináljuk, ez még további viták kérdése lehet, amelyekben mindenkor számítok a tisztelt Ház mindkét oldalára. Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy ennek a koncepcionális vitána k nagyon sok tanulsága adódik nemcsak tartalmilag, hanem műfajilag is. Ellentétes véleményeket fejeztek ki tisztelt képviselőtársaim. Hol már normaszöveg szintű kérdéseket firtattak, hol pedig a túl általánosságok szintjén való túlrészletezéssel vádoltak m inket. Bocsánat, belezavarodtam. Éppen ezért arra gondolok, hogy az a fajta racionális együttműködés, amely a bizottságban a Népjóléti Minisztérium szakértői, a bizottság szakértői és tagjai között a korábbi társadalombiztosítási törvénykezés során is érvé nyesült, most is érvényesül. Én nagy valószínűséggel támogatni fogom mindazokat a
