Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FÜZESSY TIBOR, DR. a KDNP vezérszónoka:
702 összehívását, amelyre 8 nappal utána kerül sor. De például mi van akkor, hogyha a tagok 15%a egy olyan kédésben hívja össze a közgyűlést, amelyik a tagok egy bizonyos része számára érdektelen, vagy lehetetlen időpontra tűzik ki ezt a közgyűlést, de ugya nakkor, mivel a tagok 15%a a közgyűlés napirendjére bármely kérdést felvehet, ezért az eredetileg meghirdetett napirendtől eltérően, teljesen más napirendi kérdésben is a közgyűlés döntést hozhat úgy, hogy azok az emberek, azok a tagok, akik abban a kérdé sben igazán érdekeltek, nincsenek jelen a közgyűlésen. Szerintem hasonló visszaélésekre ad lehetőséget a részközgyűlés, hiszen a részközgyűléseket meg lehet úgy szervezni, időben eltolva egmástól ezeket, hogy pont annak a csoportnak a részközgyűlésére kerü l legutoljára sor, amelyik egy bizonyos kérdésben esetleg különvéleménnyel vagy módosító javaslattal rendelkezik, de az őáltaluk előterjesztett javaslatokat a többi közgyűlés már meg sem tudja tárgyalni. Összefoglalva, én úgy gondolom, hogy a tőkeérdek kor látozása, a hitelezők védelme, a szövetkezet gazdasági stabilitásának a megteremtése, a vállalati munkaszervezési struktúráknak és vezetőknek a tulajdonosi struktúra alá rendelése, azok olyan gazdasági és etikai szempontokat vetnek fel, amelyek miatt ezeke t a kérdéseket nagyon alaposan meg kell fontolnunk. Én azt kérem a tisztelt Háztól – a türelmét és a figyelmét megköszönve – , hogy az általam most elmondottak alapján benyújtott módosító javaslatainkat megfontolni és majd megszavazni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik dr. Füzessy Tibor képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Füzessy Tibor, a KDNP képviselőcsoport nevében FÜZESSY TIBOR, DR. a KDNP vezérszónoka: El nök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszter úr expozéja és az előttem szóló tisztelt képviselőtársaim is a szövetkezetek történetét mintegy 150 évre vezették vissza. Való igaz, hogy a szövetkezeti eszme ma is érvényes, vagy többékevésbé érvényes megfogalma zódása ekkor történt. Én azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy maga a gondolat, a szövetkezés gyökerei már sokkal régebbre, a keresztény középkorba vezethetők vissza. A 100 éve napvilágot látott pápai enciklika, a Rerum novarum, igen kimerítően és részletesen foglalkozik a társadalmi szövetkezésekkel, a társadalmi szervezetekkel, egyesületekkel, munkásszövetségekkel és gazdasági jellegű szövetkezésekkel is. A Rerum novarum szerzője – a szociális pápa – ezeknek a gondolatoknak a gyökereit Aquinói Szent Tamás filozófiájához vezeti vissza, aki az ember szociális lényét állította filozófiája középpontjába, és aki egyenesen a természetjogból vezeti le a társadalmi szövetkezéseknek az indokoltságát, szükségességét, sérthetetlenségét, az embernek azt a jogát, hogy ilyen szövetkezésekben részt vegyen, és az államnak azt a kötelezettségét, hogy ezeket a szövetkezéseket spontán fejlődni hagyja, és ne próbálja befolyása alá vonni. Ugyancsak a Rerum novarum szerzője kiemeli ezeknek a szövetkezéseknek az ember i, az emberhez közel álló, az egymást segítő, a szolidaritást elsőrendűnek tekintő oldalát, és ezzel kapcsolatban a Prédikátorok könyvének idézéséhez is fordult, amely szerint jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza ju talmát. Ha elestek, az egyik a másikat felsegítheti. Valóban, 150 éve annak, hogy a szövetkezeti gondolat magasba röppent, de mindjárt ketté is vált. Az egyik ága megmaradt a nyugati világban, és befutotta útját egészen a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetség ének 1966ban megtartott konferenciájáig és az ott megfogalmazott szövetkezeti vagy újrafogalmazott szövetkezeti elvekig. Ez az ág a magántulajdon fenntartásával megmaradt a kapitalizmus jobbításának igénye mellett, a másik ága pedig – most már nyugodtan k imondhatjuk –
