Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, illetve jelentés együ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
69 Sajnos, nem kapunk igazán választ a költségvetési zárszámadásból ennek a rendkívül jelentős tét elnek a megítélésére. A következő kérdéskör, hogy vajon azok a módosítások, amelyeket a Kormány 1990 nyarán végrehajtott, pontosabban a Kormány javaslatára a Parlament végrehajtott, azok milyen mértékben szolgálták ennek a gazdaságpolitikának a veszélyeit, vagy milyen mértékben csökkentették ezeket a veszélyeket? A zárszámadás tükrében azt gondolom, vitathatatlan, hogy a módosításokra szükség volt, három ok miatt. Valóban nem lehetett pontosan látni, hogy a szovjet – magyar kereskedelmi kapcsolatok hogy alaku lnak, és ez mindkét oldalon veszteségeket okozott a költségvetés számára. Nem lehetett tudni, hogy egy folyamatban lévő inflációs nyomás erősödése végül is mekkora inflációs rátát eredményez. Az köztudott, hogy a tervektől 89 ponttal nagyobb volt az inflá ciós nyomás 1990ben. Nem kis tételről van szó, és azt sem tudhatta előre egyetlen kormány sem, hogy végül is a sokat emlegetett kamatadót az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek fogja minősíteni, és ezzel közel 6 milliárd forintot a költségvetési bevétele k közül kivesz az államkassza zsebéből. Ha csak ezt a három tényezőt tekintem, amelyek objektív tényezők, akkor is indokolt volt a módosítás. Ilyen mértékben volte indokolt, és ez itt a valódi kérdés. Ha a költségvetés végső deficitjét tekintem, akkor hat ározottan az a véleményem, hogy nem. Azért, hogy a tervezett 1011 milliárdos deficitből végül 1,4 milliárdos deficit legyen, ezért az árnövekedést gyorsító fogyasztói áremelésekre, elsősorban az agrárgazdaságban néhány nagyon jelentős üzem lehetetlenülésé t okozó támogatáscsökkentésre ilyen mértékben biztos, hogy nem volt szükség. Ha más irányból nézem a dolgot, ha azt tekintjük, hogy a támogatáscsökkentéssel közelebb kerültünk a nyílt piaci viszonyok megteremtéséhez, és a következő évek tehermentesíthetők egy fájdalmas folyamat tovább folytatása alól, akkor azt mondom, hogy ezek a lépések indokoltak voltak. Mindent összevetve azt gondolom, ennek a júliusi csomagnak egy eleme kritizálható utólag is, a zárszámadás eredményeinek tükrében is, ez pedig az áremel kedések gyorsulását elősegítő fogyasztásiadónövekedés mértéke. A teljes elkerülésére én sem láttam esélyt, de a mértékét így, utólag sem tudom igazolva látni, a zárszámadás eredményeinek tükrében sem. A következő dolog, amiről beszélni szeretnék: vajon az ok a rendkívül jelentős – és az elkövetkező időben reményeink szerint növekvő – bevételi források, amelyek az állam tőkejövedelmei között, illetve az állami vagyon változásából jelennek meg, miért nem szerepelnek már az 1990es zárszámadásban? Egész konkré tan a privatizációs bevételekről van szó, még akkor is, ha ezeknek a mértéke rendkívül szerény volt 1990ben. Hogyha arra gondolunk, hogy az államháztartásról szóló törvény tervezete itt van a Parlament asztalán, s ebben szó nincs arról, hogy az állam tőke jövedelmeiből és vagyonváltozásából származó jövedelmeket, illetve kiadásokat elkülönítetten jelenítse meg az államháztartás keretében, akkor érthető igazán, hogy miért súlyos probléma ez az 1990es zárszámadás kapcsán. Logikailag egy kicsit összefüggő fol yamatot vélek fölfedezni, aminek az a lényege, hogy ezt a rendkívül jelentős, az állami vagyonnal való gazdálkodás eredményét minősítő, illetve az állami vagyon változását bemutatni szándékozó gondolatot mintha nem tekintené igazán fontosnak a Kormány. Enn ek a részleteit nem most, hanem az államháztartási törvényről szóló vitában kell majd elmondani, de az összefüggés miatt tartottam szükségesnek szóba hozni már e törvényjavaslat vitájában is. Visszatérve a költségvetési zárszámadásra: december végén, megle petésszerűen, a vállalatok és vállalkozások 11 milliárd forinttal olyan nyereségadótöbbleteket fizettek be, amelyek végül ehhez a majdnem egyensúlyi költségvetéshez vezettek. Az eredmény szép, de látszateredmény, hiszen ennek a túlnyomó többségét januárba n már vissza is igényelték a vállalkozások és vállalatok. A dolog törvényszerű. A kérdés az, vajon miért állt ezeknek a vállalkozásoknak érdekükben ilyen
