Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, illetve jelentés együ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
68 gazdasági kapcsolatainak drasztikus csökkenése kapcsán ezek a törvényszerű változások mindenféleképpen bekövetkeztek volna. A kérdés az, hogy vajon a m érték és az egyes mértékek közötti kapcsolat optimális volte 1990ben, vagy hogy nagyon egyszerűen szóljak, kisebb áldozatok, kisebb költségek árán is megúszható lett volna ez az átalakulási folyamat? Azt gondolom, hogy van olyan terület, ahol igen. Ha a recesszió döntő elemének a keresleti oldalt és a piacvesztést kiáltjuk ki, amivel alapvetően egyetértek, bár azt gondolom, hogy nem kis mértékben egy tudatos gazdaságpolitikai cselekvéssorozat is hozzájárult ehhez, mármint a keresleti oldal mérséklődéséhez , nevezetesen az eddig még – szerencsére – nagyon következetesen működő, rendkívül erőteljes restriktív nemzeti banki monetáris politika, és jó, hogy ez így működik. Talán az év utolsó hónapja volt némi kivétel, amely enyhe likviditási többséget biztosítot t néhány gazdálkodó szerv számára, erre majd visszatérnék, a meglepetésszerűen december végén befizetett 11 milliárd forintos vállalkozási nyereségadóra, aminek az okáról semmiféle hitelt érdemlő magyarázat vagy elemzés nincs, persze nem is olyan könnyű, d e nem egészen lehetetlen. Most tehát visszatérve, ha keresleti oldalról indul ez a recesszió, és ennek az alapvető oka a piacvesztés, akkor valóban azt kell górcső alá venni, hogy a piacvesztés mértéke, a keresletcsökkenés mértéke és így a recesszió mérték e valóban az elérhető minimális volte vagy sem. A keletközépeurópai gazdasági kapcsolatok drasztikus összeomlása és ebben a magyar gazdaság erőteljes kiszolgáltatottsága törvényszerű, elkerülhetetlen. Azt gondolom azonban, mértéke csökkenthető lett voln a. Mindenekelőtt természetesen a magyarszovjet gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról van szó, persze más, a régi KGSThez tartozó országokkal folytatott elszámolásról és kereskedelemről is. Nem elégséges az az érv, hogy törvényszerűen bekövetkezik egy visszaesés a keményvalutás elszámolásokra történő áttérés esetében ezeknek az országoknak a rendkívül gyenge fizetőképessége esetén. Ez igaz, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sokáig, majdnem négy évtizeden keresztül ebben a régióban rendkívül bel ső ellátásra, autarkiára berendezkedett gazdasági kapcsolatok működtek, amelyekből a termékek cseréje a természetes szükségletek alapján ma sem zárható ki. Ahogy nekünk szükségünk van energiahordozói alapanyagra, ugyanúgy ezeknek az országoknak szükségük v an a magyar élelmiszertermelés termékeire, a magyar könnyűiparra, a gépipar egy részére. Ha mármost financiális gondok akadályozzák ennek a keresletnek vagy ennek a kereskedelmi kapcsolatnak egy bizonyos mértékű fenntartását, akkor adott a lecke: meg kell kísérelni – anélkül, hogy az alapvető elszámolási rendet feladnánk – ezeknek az elszámolási kapcsolatoknak az egyszerűsítését: barterkereskedelem, nemzeti valutákban, devizákban történő elszámolás,és úgy tűnik, hogy bizony ezekre van, lesz lehetőség és s zükség is. Nem vagyok abban biztos, sőt egészen biztos vagyok az ellenkezőjében, hogy ezen a területen 1990 összes lehetőségét kimerítettük, közösen. Nem akarok a Kormányra mutatni, hiszen nekünk is részünk volt benne. Azt gondolom tehát, hogy a recesszió mértéke ebben a körben mérsékelhető lett volna. Hogyan hat ez vissza a költségvetésre? Rendkívül erőteljes módon, hiszen a költségvetésnek mind a két nagy oldalát, a bevételt és a kiadást egyaránt érinti. Itt rögtön meg kell jegyeznem, különösen izgalmas k érdés, bár csak a költségvetés kiadási oldalán jelenik meg, hogy a tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben csökkenő rubelexporthoz a tervezettnél sokkal nagyobb mértékű támogatás járult 1990ben. Nem zárom ki, hogy gazdaságpolitikailag ennek lehet értel mes oka. Ha azt mondja a Kormány, hogy bizonyos piacokat meg akarok őrizni ebben a térségben, és hajlandó vagyok támogatással is meghitelezni olyan szállításokat, amelyekkel szemben nincs fizetőképesség, és ez stratégiai célokat szolgál, mármint a magyar g azdaság stratégiai céljait, akkor azt mondom, hogy átmenetileg ilyen költségvetési többlettámogatás indokolható. Ha azonban csak arról van szó, hogy bizonyos nyomásra a Kormány a könnyebb ellenállás irányába ment el, és ezekkel a támogatásokkal lényegében nem tett mást, mint gyakorlatilag fedezetlen pénzt bocsátott ki a gazdaságba, akkor azt gondolom, hogy ezeknek a támogatásoknak a növelése nem volt indokolható.
