Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, illetve jelentés együ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
67 képviselőtársaimnak, hogy a jelentést, a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló határozatot fogadja el. Köszönöm. (Taps.) ELNÖ K (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Most megadom a szót dr. Békesi Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Békesi László, az MSZPképviselőcsoport nevében BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Orsz ággyűlés! Egy költségvetésről szóló zárszámadási törvényjavaslatnak átlalában két alapvető funkciója van. Az egyik, hogy megadja a felmentést a Kormánynak az előző esztendő költségvetési gazdálkodásáról, azokról az intézkedésekről, amelyekkel a költségveté s végrehajtását biztosította, a másik pedig, hogy levonja azokat a tanulságokat, amelyek egyfelől a jogalkotás, másfelől a gazdaságpolitika alakítása szempontjából nélkülözhetetlenek. Nem szeretnénk frakciónk részéről az első funkciót lebecsülni, éppen ezé rt osztjuk azokat az aggályokat, amelyekről részletesen szólt Gaál Gyula, az SZDSZ vezérszónoka, mégis azt gondoljuk, hogy ebben a konkrét esetben, itt és most a második funkciónak nagyobb jelentősége van. Nagyobb jelentősége van azért, mert kialakulóban v an a gazdaság új alappilléreit lerakó szabályozó rendszernek, törvényeknek, jogrendnek a kialakítása. A Parlament megkezdte a pénzintézetekről, a Magyar Nemzeti Bankról, a jegybankról és az államháztartásról szóló törvénytervezetek tárgyalásá t. Minden bizonnyal a Kormány intenzív munkát folytat az 1992. évi költségvetés előirányzatainak és koncepciójának a kidolgozására. Számos olyan törvényjavaslat áll még előttünk, amelyek e pillanatban nem fekszenek a Ház asztalán, de amelyek szükségesek ah hoz, hogy ezek a fundamentumok kialakíthatók legyenek. Ha az 1990. évi költségvetési zárszámadásról és az ennek tükrében levonható gazdaságpolitikáról, költségvetési gazdálkodásról szerezhető információkat ezeknél a törvényjavaslatoknál, illetve a követend ő gazdaságpolitika formálásánál eredményesen használja fel a Kormány és a Parlament, akkor minden bizonnyal hasznos ennek a napirendnek a tárgyalása. Ha valóban rutin jellegű zárszámadási törvényjavaslatról van szó, akkor ezt a második nagyon fontos funkci ót nem fogjuk tudni teljesíteni. Ezért hozzászólásomnak, a frakció véleményének a gerincét inkább ez az utóbbi szempont fogja kitenni, hangsúlyozom még egyszer, hogy nem lebecsülvén a Kormány felmentéséről szóló előterjesztési tervezetet. Először a reálgaz dasági folyamatokról szeretnék néhány gondolatot mondani. Az államtitkári expozé három, illetve négy nagyon markáns elemet rakott egymás mellé, nem indokolatlanul. Mélyülő gazdasági recesszió jellemezte 1990et, e mélyülő gazdasági recesszió mellett örvend etes egyensúlyjavulás a külső és belső pénzügyi viszonyokban, ugyanakkor a gazdaság biztosító szelepei közül kettő minden eddiginél nagyobbra nyílott: az egyik a munkanélküliség, illetve az inflációs ráta növekedési üteme. Az összefüggések világosak és tis zták, kérdés, hogy igazán ezekből a reálgazdasági folyamatokból melyik volt a meghatározó? Az egyensúlyviszonyok javulása vagy pedig a recesszió elmélyítése? Azt gondolom, hogy az egyensúlyviszonyok javulásának az eredménye, ami mindenféleképpen örvendetes és szüksége van erre ennek az országnak, a sajnos drasztikusan csökkenő gazdasági teljesítmények mellett, tehát egy erősen növekvő recesszió mellett volt csak elérhető. Nem véletlen, hogy hozzátársul a két szelepnek a rendkívüli nagymértékű kinyílása, teh át a munkanélküliség növekedése, illetve az inflációs rátának az erősödése. A folyamat elkerülhetetlen, kár lenne tehát a Kormányt azzal vádolni, akár a jelenlegit, akár a régit, hogy ennek a folyamatnak a megállítására nem tett meg mindent, és nem volt el ég határozott gazdaságpolitikai vonalvezetése vagy koncepciója, hiszen egy átalakuló gazdaságban a régió
