Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
656 Megítélésünk szerint egyébként kielégítő lenne talán, vagy egy lehetséges megoldás lenne az, hogyha az Állam i Vagyonügynökség működéséről szóló törvényben egy olyan változtatást eszközölne a Parlament, amely szerint a Vagyonügynökség igazgató tanácsában a versenyhivatal egy képviselőjének is ott kellene ülni. Az I. fejezetben szól a vagyonpolitikai irányelvek ar ról, hogy a kizárólagos, vagy többségi állami tulajdonú tulajdonrészeket a Kormány határozza meg és erről a Kormány valamilyen határozatban dönt. Szerintünk ez a kitétel nem felel meg annak a fontos követelménynek, miszerint a vagyonpolitikai irányelvek és a privatizáció fő folyamatai széles körű konszenzuson kell, hogy nyugodjanak, ezért sokkal megfelelőbb lenne, hogyha nem a Kormány, hanem törvény szabályozná azokat a kizárólagos, illetve többségi tulajdonú tulajdonok körét, amelyek tartós állami tulajdon ban maradnak. A II. fejezetben van szó az anyagban az előprivatizációról, és a különböző aktív privatizációs programokról. Az előprivatizáció tapasztalatai azt mutatják, hogy rendkívül sok jogi vita származik abból, hogy bérleti díjat privatizál a Vagyonüg ynökség, és nem tulajdonjogot. Számos konkrét eset bizonyítja azt, hogy nincsen garancia arra, és a Vagyonügynökség nem tud garanciát adni arra, hogy a bérleti díjak valamilyen módon állandóak legyenek arra az időre, amire privatizálták ezt a bérleti jogot . Hogy ezek a problémák áthidalhatók legyenek, a mi véleményünk szerint kezdeményezni kellene – egy régi javaslat ez tulajdonképpen – , hogy ne a Vagyonügynökség, hanem a továbbiakban az önkormányzatok folytassák az előprivatizációt oly módon, hogy a befoly t bevétel 50%a illetné meg az önkormányzatokat, és a másik 50% pedig a Vagyonügynökséget. Ily módon áthidalható lenne az a probléma, hogy az önkormányzatok tudnak garanciát vállalni a bérleti díjakra, míg a Vagyonügynökség erre nem alkalmas. A III. fejeze tben, illetőleg a II. fejezet végén szól a vagyonpolitikai irányelvek arról a lehetőségről, hogy megengedhető legyen a befektetői kezdeményezésű privatizáció. Ennek a konstrukciónak a lényege az, hogy egy befektető kezdeményezi, hogy a vagyonkezelő vagyonk ezelésre átveszi az általa privatizálni kívánt tulajdonjószágokat, majd valamilyen konstrukció keretében egy hosszabb időtáv után ezt a vagyonkezelő meg is veszi, illetőleg így kerül sor a privatizációra. Ennek a privatizációs módszernek azonban nagyon kom oly kockázatai vannak. Ezért önmagában így szabályozni, vagy csak ennyit mondani erről a lehetőségről, szerintünk kevés a vagyonpolitikai irányelvekben. Elég, ha csak megemlítem, hogy például közismert a ravat módszernek az az eljárása, amivel a vagyonkeze lő, minekután bekerült az általa privatizálni kívánt vállalatba, megvannak azok az eszközei, hogy a későbbiek folyamán is alacsony szinten tartsa a tőkejószágok értékét, a vállalat nyereségét valamilyen módon át tudja játszani saját cégei számára, ezért ké sőbb nemcsak kedvezményesen jut először ehhez a vállalathoz, hogy a későbbiek során is riasztóan olcsón tudja ezt megvásárolni. Nem állítom azt, hogy ez általános lenne, azonban ezek a veszélyek óhatatlanul felmerülnek, és az a kritérium, amit a Vagyonügyn ökség által készített vagyonpolitikai irányelvek megfogalmaz, szerintünk ezeknek a veszélyeknek az elhárítására nagyon kevés, és erről sokkal többet kellene szólni. Mindazonáltal hangsúlyozom, hogy a privatizációban ez is egy lehetséges járható út, de megv annak ennek a kockázatai, és pont a kockázatok csökkentése érdekében kellene sokkal részletesebben szólni azokról a garanciákról, amelyek ezeket a kockázatokat csökkentik. Részletesen szól a vagyonpolitikai irányelvek a munkavállalói részvények programjáró l, azonban a megítélésünk szerint ez a munkavállalói részvényprogram ebben a formában részben túlszabályozott, részben pedig nem eléggé szabályozott ahhoz, hogy megfelelő áttekintést adjon arra, hogy tulajdonképpen mennyi kedvezmény, milyen formában nyújth ató a munkavállalók tulajdonszerzésére.
