Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
657 Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy például számunkra nagyon erősen kifogásolható az a kitétel, miszerint – szó szerint felolvasnám – : "Az állami vállalatból átalakult társaság tulajdonrészeinek értékesítése sorá n a Vagyonügynökség a munkavállalók számára az előbbi feltételeket figyelembe véve legfeljebb az üzleti érték 50%ának erejéig…" – és itt jön a lényeg – " …ár- és/vagy részletfizetési kedvezményt nyújt, vagy adhat." Ez véleményünk szerint nem tartozik szoro san a vagyonügynökség feladatkörébe, és elég lenne itt azt szabályozni, hogy árkedvezményt nyújtson a Vagyonügynökség, ugyanis nem hiszem, hogy ilyen hitelkonstrukciókat kellene a Vagyonügynökségnek biztosítani. Egyébként is vannak a Kormányzatnak privatiz ációs hitelkonstrukciói. Az, hogy ilyen sokrétűen és tulajdonképpen egymásba áthajló korlátok között szabályozzák a munkavállalók tulajdonhoz jutását, nem szolgál másra, mint arra, hogy a munkavállalók tulajdonképpen az alkupozíciójuknak megfelelően tudjan ak a vállalatból tulajdonjogot szerezni, de ez távolról sem jelent normatív szabályozást. Az utolsó mondat pedig végképpen nehezen értelmezhető ebből a részből, mert nem egészen világos, hogy a vagyonjegyeket az üzleti feltételek mellett részvényekre vagy kötvényekre átváltó munkavállaló ezzel most valami garanciát nyert arra, hogy ha át akarja váltani a vagyonjegyét, akkor át is kell azt váltania a munkaadónak vagy a tulajdonosnak, vagy pedig ez csak egy lehetőséget fogalmaz meg, és nem világos, hogy ki sz ámára jelent ez kötelezettséget. A tulajdonosi jogok gyakorlása, illetőleg a vagyonkezelés rendszere az ötödik fejezet a vagyonpolitikai irányelvekben, amely hallatlan fontos fejezet. Éppen ezért érthetetlen, hogy mennyire kidolgozatlan az a konstrukció eb ben a formában, amely azt a szándékot tükrözi, hogy a tartós állami tulajdonú tőkejószágok azok az ÁTI kezelésébe kerüljenek, míg a privatizálandó tőkejószágok az ÁVÜ vagyonkezelésébe kerüljenek, illetőleg ezek között a vagyonkezelések között valamilyen át járhatóságot biztosít az a passzus, ami viszont egyáltalán nincsen konkrét tartalommal megtöltve, nevezetesen, hogy az ÁVÜ csak átmeneti és meghatározott esetekben gyakorolhatja közvetlenül a vagyonkezelői jogokat. Másik probléma ezzel a megközelítéssel az , hogy számunkra egyáltalán nem világos és nem is érthető, hogy mit jelent az, hogy a kisebbségi állami tulajdoni hányadot biztosító tagsági jogot is az ÁTI kezelésébe, illetőleg állami holdingok kezelésébe kell adni. Arról van ugyanis szó, hogy ha kisebbs égi állami tulajdon van egy vállalatban, akkor az államnak nincsen lehetősége arra – vagy csak speciális esetekben van lehetősége arra – , hogy stratégiai tulajdonosi döntéseket hozzon. Amennyiben fontosnak tartja az állam, hogy ilyeneket hozzon, akkor nem kisebbségi tulajdoni hányadot kell ott megengedni, hanem 51%ot vagy 100%ot. Amennyiben ezt nem tartja szükségesnek, akkor viszont felesleges erről egyáltalán határozatot is hozni, hiszen akkor ezek szerint ezt az állami tulajdont privatizálták, és így ki került a Vagyonügynökség, illetőleg az ÁTI ellenőrzési hatásköre alól is, és nincs értelme olyan vagyonkezelő holdingok kezelésére bízni, amelyek stratégiai döntéseket hoznak olyan vagyonrészek esetében, amelyek 51% vagy 100% állami tulajdont testesítenek meg. Ezzel az ötödik fejezetben elértünk a legkritikusabb pontokhoz, nevezetesen ahhoz, hogy az ötödik fejezet szól arról, amit az első fejezet csak megelőlegez, hogy milyen feltételek mellett lehet állami vagyont térítés nélkül átengedni. Ezek a passzusok semmilyen módon nincsenek kidolgozva a mi megítélésünk szerint. Arról, hogy a társadalombiztosításnak milyen vagyonjószágokat, milyen feltételek mellett, milyen likvidítási feltételek mellett lehessen átadni, erről nem emlékezik meg ez a vagyonpolitikai i rányelv, ami szerintünk alapvetően befolyásolja azt, hogy ezt értelmes javaslatnak fogadjuk el vagy sem. Hasonlóképpen rendkívül sok kockázatot jelent az, hogyha olyan állami feladatokat átvállaló alapítványoknak, egyesületeknek adnak át ingyenesen vagy té rítésmentesen állami tulajdont, amelyek ugyan most átvállalják az állami feladatokat, azonban ebből a javaslaból nem derül ki az,
