Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
655 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Kérem a hölgyeket és urakat, foglalják el a helyüket. Felszólalásra következik Kósa La jos képviselő úr, a fiatal demokraták szónoka. Felszólaló: Kósa Lajos, a FIDESZ képviselőcsoport nevében KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A privatizáció fontosságáról sokan és sokféleképpen beszéltek már, én ezért a vagyonpolitikai irányelvekrő l szóló általános vita előtt csak néhány gondolatot szeretnék ehhez hozzátenni. Az első, amiről Mádl Ferenc miniszter úr is beszélt, az az, hogy milyen értelemben fontos a privatizáció a gazdaság modernizálása szempontjábó l. Azonban fontos az én véleményem szerint hangsúlyozni azt is, hogy a privatizáció a gazdaság modernizálásának csak szükséges feltétele, de távolról sem elégséges feltétele. Ez magyarul azt jelenti, hogy hiba lenne a privatizációhoz túlzó reményeket, túlz ó várakozásokat fűzni, ugyanis a privatizáció önmagában nem jelenti a gazdaság válságból való kilábalását, a magántulajdon önmagában csak szükséges kiindulópontja lehet egy gazdasági felvirágzásnak. Csak egy példát szeretnék erre említeni, hogy érthetőbb l egyen, amit mondok. Az állami monopóliumnál, amennyiben a privatizáció úgy zajlik le, hogy ezek helyett magánmonopóliumok jönnek létre, semmivel sem teremt jobb helyzetet, mint az állami monopóliumok megléte. A másik gondolat, amit szeretnék elmondani, az az, hogy a privatizáció abból a szempontból is hallatlanul kényes és fontos probléma, hogy egyszeri és visszafordíthatatlan folyamatot jelent, legalábbis reményeink szerint ezt kell, hogy jelentse. Ez azt jelenti, hogy nem lehet megismételni valamilyen fol yamatot, valamilyen rossz privatizációt vagy valamilyen rossz konstrukciót nem lehet kijavítani akkor, amikor ez már megtörtént, mert nincs erre mód. Ezért hallatlan fontos az, hogy a privatizáció úgy menjen végbe az országban, hogy ezt valamelyest a parla menti pártoknak a konszenzusa övezze. Ha ez nincsen meg, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a privatizáció egyébként rendkívül támadható folyamatát a legkülönbözőbb, nem kifejezetten a gazdaság oldaláról jövő szólamok és támadások kísérik, ami ezeknek a folyamatoknak csak árthat. Megítélésem szerint ezek után a vagyonpolitikai irányelveket úgy lehet tárgyalni, hogy megnézzük, melyek azok a feltételek vagy kritériumok, amelyeknek a vagyonpolitikai irányelvek meg kellene, hogy feleljenek, s vajon ezeket tel jesítike a vagyonpolitikai irányelvek. Ezek a kritériumok a következők kellene, hogy legyenek: Az első nagyon fontos probléma az, hogy a vagyonpolitikai irányelvek megfelelően szabályozzák a privatizáció folyamatát és megfelelő ellenőrizhető kereteket biz tosítsanak az ÁVÜ működése számára. A másik, hogy ezek ne csak megfelelő ellenőrizhetőséget biztosítsanak, hanem működőképessé is tegyék a privatizáció folyamatát. Ha ezeket az elveket figyelembe vesszük és végigvezetjük a vagyonpolitikai irányelvekről szó ló országgyűlési határozati javaslaton, akkor a mi véleményünk szerint ebben a formában a vagyonpolitikai irányelvek nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak. Azért, hogy ezeket jobban alá tudjam támasztani, kénytelen vagyok néhány konkrétabb kérdésbe is belemenni, hogy ott utaljak azokra a konkrét problémákra, amelyek szerintünk nincsenek oly módon szabályozva, hogy elfogadható legyen az Országgyűlés számára ez a vagyonpolitikai irányelv. Elöljáróban megjegyezném, hogy amit mondtam a monopóliumokról, ez v égighúzódik magában a vagyonpolitikai irányelvekről szóló határozattervezetben, azonban semmilyen konkrét lépés vagy intézkedés vagy valamilyen keret nincs arra, hogyan lehet azt megakadályozni, hogy az állami monopóliumok privatizálása esetén ne magánmono póliumok jöjjenek létre, amelyek lehetetlenné teszik a gazdasági versenyt, hanem valamilyen módon próbáljuk meg felbontani ezeket a monopóliumokat.