Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
652 kívánjuk venni a Monopolycsoport elképzeléseit, hiszen a mi általunk szorgalmazott változtatások sok tekintetben összecsengenek azokkal. Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra kö vetkezik Katona Béla, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Katona Béla, az MSZP képviselőcsoport nevében KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel a múltkor a befektetési alapnál elmondott hozzászólásomnál, amikor dicsértem az előterjesztést, akkor ellenzéki képviselőként életem első mosolyát kaptam egy hivatalban lévő minisztertől, ezért most is szeretném azzal kezdeni a hozzászólásomat, hogy mi tetszik ebben a törvényben. Tetszik az, hogy egyáltalában tárgyalunk róla, hisze n hónapok óta várja a Ház, hogy ezekben az ügyekben döntésre kerüljön sor. Tetszik az, hogy elismeri: a privatizációt alapvetően a piaci szereplőknek, a vállalatoknak és a befektetőknek kell kezdeményezni. Tetszik az, hogy valóban decentralizál, hogy bevez eti az egyszerűsített privatizálási eljárást, hogy bevallja – hogy van mersze bevallani – , hogy az eddigi aktív programok nem voltak igazán sikeresek, és tesz is javaslatokat arra, hogy hogyan lehetnek a jövőben ezek az eddiginél sokkal hatékonyabbak. És t etszik az is, hogy próbálja szétválasztani a vagyonkezelés és a pivatizáció folyamatát. Külön szeretném kiemelni, hogy gondol a munkavállalók és a menedzserek tulajdonhoz való juttatására is, és elismeri, újból elismeri, hogy az érdekképviseleti szerveknek joguk van beleszólni a rivatizálás folyamatába. És egyetértek azzal is – amit Tardos Márton mondott – , hogy a privatizálás gyakorlati lebonyolítása nálunk semmivel se volt roszszabb, mint a hasonló helyzetben lévő középkeleteurópai országokban. A részle tekben tehát, úgy gondolom, hogy van elismerésre méltó a múltban is és az új változtatási szándékban is. Az egész előterjesztés átnézése és "A tulajdonosi privatizációs stratégia" című ismeretterjesztő tájékoztató röpirat átolvasása után azonban valószínűl eg valamennyi képviselőtársamban tudatosodott, hogy a Kormánynak, másfél évvel a hatalomra kerülése után, nincs igazán megalapozott és mindenre kiterjedő privatizációs stratégiája. Ellenzéki képviselőként most kárörvendően kuncoghatnék ezen a tényen, ha ne m tudnám, hogy ez rendkívül veszélyes az egész magyar gazdaságra, és ha nem tudnám, hogy itt nagyon komoly, nagyon bonyolult kérdésekre kell nagyon nehezen megkeresnünk a választ – tehát egyáltalán nem könnyű feladat megoldásáról van szó. Gondolom, itt a H ázban mindenki egyetért azzal, hogy a privatizációs stratégia hiányát nem az fogja megoldani, hogyha a nagyon jó szándékú Monopolycsoport mellett mondjuk a Parlamentben lévő orvosok és állatorvosok képviselői alakítanak egy Kapitalycsoportot, és ők is le teszik a maguk közgazdasági zöldséges kosarát a Parlament asztalára, hanem az, hogy a Kormány most már – a kárpótlási törvényen és az egyházi törvényeken túllévén – koncentrálni fog, végre valóban koncentrálni fog a privatizáció stratégiai kérdéseire, ha a z apparátusával, amely csak neki áll rendelkezésre, kidolgoztatja a hiányzó módszereket, és hogyha a módszerek ismeretében hajlandó az új jogszabályokat is megalkotni. Sok kérdést kell eldönteni, amíg ez elkészülhet, ez az új anyag. El kell dönteni például azt, hogy az állami tulajdon részarányának a csökkentésee a fő cél – ahogy az egyik anyag írja – , hogy '94re 50% alá kell csökkenteni, mint a régi tervhivatali adatok szoktak ilyen nagyon expressis verbis százalékokat tartalmazni hosszú távon előre gazd asági folyamatoknál. Mert akkor könnyű a dolog, mert akkor csak azt a 199 nagyvállalatot kellene eladni, amely az állami vagyon 67%át képviseli.
