Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
653 Vagy pedig az a célunk, hogy valódi tulajdonosként fellépő piaci szereplők számának jelentős növelésével terem tsünk versenyhelyzetet, mert akkor nem ez az út – akkor egyszerre tömegesen és nagyon sok vállalatot kell átalakítani, és lehet, hogy összességében ez az állami tulajdonhányad mégis kevesebbet fog csökkenni, mint a nagyvállalatok eladásával. El kell dönten i azt is, hogy önmagában az államadósság csökkentését tekintjüke fő célnak, hiszen akkor megint egyszerű a dolgunk, mert csak el kell adni a vállalatokat, és a belefolyt pénzből ki kell fizetni a hitelezőinket. De hogyha emellett a hatékony gazdaság megte remtését ugyanilyen fontos célnak tekintjük, akkor tudnunk kell elviselni azt is, hogy nemcsak eladunk, hanem a bevétel egy részének föláldozásával meg kell teremteni a további működő tőke bevonásának a feltételeit is. El kell dö nteni, hogy a mai gazdagokat és esetleg néhány valóban jelentős kárpótlásban részesülő személyt akarunke még gazdagabbakká tenni, vagy pedig komolyan gondoljuk, hogy ki kell alakítani egy új, tehetséges, most induló vállalkozói réteget, mert akkor le kell vonnunk a tanulságot az eddig tragikusra sikeredett hitelakciókból és ki kell alakítani egy valóban a vállalkozókat segítő új hitelkonstrukciót. El kell dönteni, hogy tényleg meg akarjuke tízszerezni a külföldi működő tőkét a magyar gazdaságban – ahogy s zintén nagyon konkrét adattal szerepel az egyik előterjesztésben. Mert ehhez nagyon világos és áttekinthető szabályozás is kell többek között. Vagy nem akarjuk, és akkor ragaszkodhatunk a mai, sokszor áttekinthetetlen, a kalandor tőkének még ma is sok lehe tőséget adó dzsungelszabályzatunkhoz, és ragaszkodhatunk ahhoz is, hogy évente jogunk legyen a beruházási, befektetési feltételeket módosítani. El kell dönteni, hogy az állami vagyon kezelésének valóban egyetlen céljae az adott vagyon minél gyorsabb érté kesítése, vagy ezzel egyenrangú feladata a kezelőnek, hogy a kezelésébe adott állami vagyon gazdaságos és hatékony működéséről gondoskodjon – mert ha így van, akkor ezt is bele kell írni a vele kötendő szerződés feltételei között. És el kell dönteni, hogy mézesmadzagnak szánjuke azt, hogy a munkavállalók számára is tulajdonlási lehetőséget adunk, mert akkor nagyon jó a jelenlegi állapot, amikor különböző törvényekben homályos utalások vannak erre a szándékunkra, vagy komolyan számolunk ezzel a formával, és akkor a lehető leggyorsabban a Parlament elé kéne terjeszteni a munkavállalói részvényprogramot, amely összességében és összefüggéseiben is tartalmazza ennek a lehetőségnek a feltételeit. És el kell dönteni végül, hogy a tulajdonosi és privatizációs strat égia kialakításánál elegendőe, ha csak az állam vállalkozói vagyonát vesszük figyelembe, vagy figyelembe lehet és kell venni a kincstári vagyonnak az utóbbi időben eléggé megszaporodott és mobilizálható részét. Én úgy gondolom, hogy ezekre és ehhez hasonl ó kérdésekre kell először válaszolni ahhoz, hogy kialakuljon egy mindenki számára világos tulajdonosi és privatizációs stratégia, és ennek ismeretében lehet igazán eldönteni, hogy ez a két évre szóló vagyonpolitikai irányelv megfelele ezeknek a stratégiai céloknak. Sajnos, mi néhány jelből az elmúlt időszakban arra következtettünk, hogy a Kormány vagy inkább az ágazati minisztériumok, azt nem tudjuk, hogy tudatosan vagy tudat alatt, de időnként inkább akadályozták a privatizációt, talán azért, mert ezzel c sökkenne a saját hatalmi befolyásuk. Talán ezért történt, hogy az eredetileg is államigazgatási felügyelet alá tartozó vállalatoknál semmivel sem ment gyorsabban és hatékonyabban a privatizáció, mint az úgynevezett önigazgatóknál. Talán ezért történt, hogy a mai napig nem került pontosan meghatározásra a privatizálásból kimaradó, úgynevezett nemzeti vagyon körébe tartozó vállalatok listája. Talán ezért történt, hogy a mai napig nem készültek el az ágazati privatizációs programok. És talán ezért akarnak létr ehozni ebben a tervezetben is megjelenő módon egy olyan állami tulajdonosi intézetet, amely a nemzeti vagyon keretébe tartozó vállalatokon kívül minden – hangsúlyozom, minden – , a Kormány által a hatáskörébe utalt állami vagyon felett tulajdonosi jogokat g yakorolna, és amely ezeket a jogokat a
