Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. az FKgP vezérszónoka:
651 Véleményünk sz erint a vállalati kezdeményezésű privatizáció mellett – esetenként azzal szemben – sokkal inkább a nyílt pályáztatás, a piaci verseny szabályait következetesebben alkalmazó módszerek biztosíthatják az állami vagyon legkedvezőbb értékesítését. Csak az ilyen nyílt, ellenőrizhető privatizációs rendszerek vehetik elejét a "megbundázott" pályázatoknak, az esetleges panamáknak, amelyekről sok mindent hallhattunk az elmúlt hónapokban. Az angol, francia vagy a mi helyzetünkhöz némileg közelebb álló chilei privatizá ciós tanulságok is ezt látszanak alátámasztani. Mindehhez, persze, magának a Vagyonügynökségnek is jó példával kellene elöljárnia; nem szabadna olyan megkérdőjelezhető technikákat alkalmaznia, mint például ami a privatizációs tanácsadó cégek kiválasztása s orán történt, amikor körülbelül háromszáz jelentkezőből csupán 84 nyert el meghirdetett lehetőségeket, miközben tudomásunk szerint ennél sokkal többen megfeleltek azoknak a kívánalmaknak. Ráadásul a Vagyonügynökség tanácsadói közé kerültek olyan cégek, hol dingok, ilyenolyan kockáztató részvénytársaságok is, amelyek élen jártak a spontán privatizációban, a rejtett vagyonvesztésben, a reálvagyon sanda szándékú tőketulajdonná való átalakításában. Mindezt előrebocsátva meglehetősen különös olvasni a vagyonpoli tikai irányelvek tervezetében azt a jámbor óhajt, hogy a Vagyonügynökség törekedjen arra, hogy meggátolja az állami vagyonnal kapcsolatos visszaéléseket, annak leértékelődését, és veszteséges tevékenységek állami vagyontárgyak értékesítése révén történő fi nanszírozását. Nagy kíváncsisággal várjuk, hogy ezt az ellentmondást – mármint azt, hogy a tanácsadó cégek közé meglehetősen kétes hírnevet szerzett vállalkozások is bekerültek, illetve ezt az óhajt, amivel feltétlenül egyetértünk, vajon hogyan sikerül fel oldani. Mindezeken túl a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja sokkal nagyobb hangsúlyt lát szükségesnek fektetni a kárpótlási jegyek felhasználhatóságával kapcsolatos vagyonügynökségi tevékenységre: hadd lássák világosan az egykori kifosztott tulajdon osok, hogy mit vásárolhatnak meg – esetenként mit vásárolhatnak vissza – a kárpótlási jegyekért. Szoros együttműködést javaslunk a Kárpótlási Hivatal és a Vagyonügynökség között. A kárpótoltak világos és közérthető feltételek között kell hogy hozzájuthassa nak a privatizálandó állami vagyonhoz a kárpótlási jegyek segítségével. Az esetleges homályos, kiismerhetetlen pályázati lehetőségek az egykori tulajdonosok immár végérvényes kisemmizését jelenthetik. Nagyon súlyos hiányossága a vagyonpolitikai irányelvekn ek, hogy semmiféle formában nem rendelkeznek azokról, akiknek kárpótlásával majd csak ez után kell foglalkoznia a Parlamentnek. Az 1949 előtt kisemmizettekről van szó, akiknek a kárpótlása, tulajdoni rehabilitációja vállalt kötelezettsége ennek a Parlament nek – olyan vállalt kötelezettsége, amire az Alkotmánybíróság is figyelmeztetett bennünket. Arról, hogy a privatizációban miként vehetnek majd részt azok, akik az az után meghozandó jogszabályok révén jutnak valószínűleg kárpótlási jegyekhez, egyetlen szób an sem rendelkeznek a vagyonpolitikai irányelvek. Összefoglalva: mi az állami vagyon eladása során feltétlenül a piaci folyamatokat, a piaci áron történő értékesítést támogatjuk, de mindezt összhangba kívánjuk hozni az ellenőrzött privatizációra vonatkozó törekvéssel. A lényegét tekintve spontán privatizációt, a vállalati kezdeményezésű értékesítés egyoldalú előtérbe helyezését – úgy véljük – épp úgy el kell kerülni, mint a túlzott állami beavatkozást, a privatizációs folyamatok bürokratikus akadályozását. Úgy vélem, sikerült jónéhány percet megtakarítanom. Remélem, hogy ez a néhány perc is közelebb visz bennünket a fontos gazdasági törvények meghozatalához, például egy új, úgynevezett privatizációs törvény mielőbbi elfogadásához, aminek keretében – anélkül, hogy sémákat kényszerítenénk a privatizációra – sikerülne ellenőrzött mederben tartani ezt a folyamatot. A Független Kisgazdapárt parlamenti képviselőcsoportja a vagyonpolitikai irányelveket csak módosító indítványokkal együtt tartja elfogadhatónak, és a módosító indítványok során figyelembe
