Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. az FKgP vezérszónoka:
650 Összefoglalóan tehát azt szeretném mondani, hogy a magyar privatizálási gyakorlat és az itt előterjesztett javaslat sok szempontból meghaladja a keleteurópai, középeurópai átlagot, de azért mégsem megfelelő. Ha nagyon durván jellemezni szeretném, hogy milyen, akkor mégis az angol privatizálási gyakorlathoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy az angolok hallatlanul nagy erőfeszítéseket tettek arra, hogy mielőtt privatizálásra kerül egy állami vállalat, az előtt a vállalatot föl kell javítani. Azt hiszem, ezt Magyarországon nem lehet megcsinálni, de akkor az angol gyakorlatot sem lehet egy az egyben másolni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon és középről.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Ómolnár Miklós, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Ómolnár Miklós, az FKgP képviselőcsoport nevében ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. az FKgP vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlamenti harmónia és a tá rsadalmi béke érdekében megpróbálom megtakarítani azt az időt, amivel Tardos Márton túllépte a rendelkezésére álló időkeretet… (zaj) …megpróbálom, de nem biztos, hogy sikerül. A Független Kisgazdapárt parlamenti képviselőcsoportja is jellemző figyelmezteté snek tartja, hogy szeptember 30a óta nincsenek hazánkban hatályos vagyonpolitikai irányelvek. Miközben minden valamirevaló politikai erő a gazdasági rendszerváltás szükségességét, a gazdasági törvénykezés felgyorsításának szükségességét hangsúlyozza, egy hete Magyarországon hatályos, érvényes pecsétet nem rakhat a Vagyonügynökség egyetlen szerződésre sem. Nem kívánom túldramatizálni ennek az egyhetes késedelemnek az okát, de azé rt ez is egy kis alkalom arra, hogy magunkba nézzünk: mi az, ami késlelteti a gazdasági törvénykezést, milyen szerepet játszanak ebben sokszor öncélú hiúságokon alapuló politikai viták, és mi az, aminek oka még mindig bizonyos koncepcionális bizonytalanság . Talán most már mindannyian ráébredünk a magunk felelősségére. Számomra ezt bizonyítja az is, hogy a múlt héten a Parlament nem volt hajlandó a nevét adni ahhoz, hogy ismét meghosszabbításra kerüljenek azok az ideiglenes vagyonpolitikai irányelvek, amelye k még egy előző rendszer szemléletét őrzik. Az előttünk fekvő új vagyonpolitikai irányelvek vitathatatlanul előrelépést jelentenk. Végre tisztulnak a hatalmas állami vagyontest lebontásával kapcsolatos elméleti kérdések, ugyanakkor nyomban rá kell mutatni néhány ellentmondásra. Az irányelvek tényként szögezik le, hogy az állami vagyon értékesítésének legszélesebb körben alkalmazott formája a vállalati vezetés által kezdeményezett privatizáció legyen. Úgy véljük, hogy e szempont egyoldalú erőltetése a nyolcv anas évek második felének késői reformkommunista szellemiségét is tükrözi. A vállalati tulajdon önállósítása, a szimulált állami tulajdonos megszemélyesítése ott és akkor, néhány évvel ezelőtt, a szovjet megszállás alatt álló KeletEurópában, vitathatatlan ul egy progresszív szemléletet tükrözött, de ma nem biztos, hogy egyoldalúan így van. Ma a vállalati vezetés kezdeményező jogának túlságos előtérbe helyezése véleményünk szerint nem egyszer a régi pozíciók, emberek, struktúrák átmentését szolgálja, és nem egyszer a vagyon öncélú, önkéntes leértékeléséhez vezet, a régi vezetés így próbálja megnyerni az új tulajdonosok kegyeit. A Független Kisgazdapárt ezen a téren sokkal nagyobb határozottságot várna el a Vagyonügynökségtől – akár egy dokumentum, egy "kíváns áglista" előterjesztését, melyben a Vagyonügynökség leszögezné, hogy milyen anyagi, szervezeti, technikai feltételei lennének annak, hogy a jámbor óhajokon túl ne csak siránkozni lehessen az állami vagyon esetenkénti elkótyavetyélése fölött.
