Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON, az SZDSZ vezérszónoka: - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON, az SZDSZ vezérszónoka:
649 Nem világos ebben a vonatkozásban az sem, hogy miért szerepel a privatizációs program végrehajtásában a minisztériumok szerepe aláhúzottan. Úgy gondolom, hogy a privatizációs programok megteremtésében a privatizál ó cégek és az újonnan teremtett magáncégek lesznek a felelősek, nem állami elkészített tervek alapján kell a privatizációnak végbemenni. Nagyon lényeges kérdés, hogy ki lesz a privatizáció kedvezményezettje? Az előterjesztés azt mondja, hogy csak az 5. § 3 . pontjában kimondott, megjelölt intézmények kaphatnak ingyen vagyont. Én nem vagyok benne biztos, és ezt nemzeti vita tárgyává lenne érdemes tenni, hogy valóban ilyen mértékben korlátoznunk kell azt, hogy ilyen típusú kedvezményt csak ezeknek az intézmény eknek adjunk. Én nagymértékben híve vagyok, hogy ezeknek az intézményeknek adjunk ilyen vagyont, tehát nem ez ellen szólok. Van egy furcsa állítás a 4. § 1. pontjában ebben a vonatkozásban, amely nem azt mondja, hogy az adott vállalat dolgozóinak kell pref erenciális jogokat adni a privatizációnál, hanem azt mondja, hogy minden munkavállalónak. Őszintén szólva, a dolgot nem értem, lehetségesnek tartom megvalósítani, de gondolják meg, hogy azok a tanárok, tanítók, közszolgáltatási üzemekben dolgozók hogy fogn ak részesülni a privatizációs vagyonból, márpedig a mondat azt jelenti, hogy minden munkavállalónak kapni kell belőle. A kérdés egyáltalán nincs kidolgozva, egyáltalában nem világos, hogy hogyan gondolja az előterjesztő. ELNÖK (Szabad György) : Sajnálattal jelzem, hogy 16 perc telt el. TARDOS MÁRTON, az SZDSZ vezérszónoka: És mennyit mondott, elnök úr? ELNÖK (Szabad György) : 15öt. TARDOS MÁRTON, az SZDSZ vezérszónoka: Elnézést, rögtön befejezem. Azt hittem, hogy 20at. Elnézést! Fel akartam vetni azt, hogy a kárpótlás kérdésében sincs világos program megfogalmazva arra, hogy a privatizálásra kerülő vagyon hogyan fog a kárpótlási jegyek által teremtett kereslettel kapcsolatba kerülni. Két mondanivalóm lett volna még – a többit mindenképpen elhagyom – , amit em lítésszerűen mégis elmondok. Az egyik az, hogy nem megnyugtató az a mód – amit nagyon helyesen, tartalmaz az előterjesztés – , hogy szakértői cégeket vonnak be a privatizálásba. Azt gondolom, ezeknek a szakértői cégeknek azonban nemcsak mint szakértői cégek nek kell részt venni a privatizálásban, hanem mint befektetési társaságoknak is. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az Állami Vagyonügynökség ne ellenjegyezze, ne írja alá a privatizálási szerződéseket, hanem befektetési cégekkel a privatizálásra s zerződjön, és a befektető cégek adják el ezen megbízás alapján, verseny alapján a vállalatokat. Ehhez arra is szükség van, hogy befektetési cégek teremtésére általános programot kell kialakítani; sokkal több külföldi céget kell behívni, sokkal több vegyesv állalatot kell alapítani, és ösztönözni kell azt, hogy ezek a vegyesvállalatok és magyar vállalatok a befektetési üzletekben, a privatizációs üzletben részt vegyenek. Zavaró kérdés az, hogy az előterjesztés szövegében szerepel az "állami tulajdonos intézet ", de nem világosan határolódik el, hogy az állami tulajdonos intézet tulajdonképpen milyen vagyon fölött fog rendelkezni. A közüzemek vonatkozásában világos a helyzet; az általa teremtett holdingok helyzete is világos, de hogy milyen jogai lesznek az üzle ti szférában az állami vagyont illetően, az teljesen tisztázatlan. És az a kérdés, amit az előbb fölvetettem, hogy a vagyont fölélik a vállalatok, csak valamilyen szervezett ellenőrzés alapján oldható meg. Itt tehát egy fontos feladat ellátásáról lenne szó , amelynek a gyakorlati megoldási módjaira javaslatokra volna szükségünk.
