Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - TARDOS MÁRTON: - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON, az SZDSZ vezérszónoka:
647 Köszönöm szépen. Szólásra következik Tardos Márton, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Tardos Márton gépét kérem ellenőrízni. Nem működik? Tessék kipróbálni. Felszólaló: Tardos M árton, az SZDSZ képviselőcsoport nevében TARDOS MÁRTON: Lehet jobban hallani? (Több helyről: Nem. Nem.) ELNÖK (Szabad György) : Kérem akkor, hogy szomszédjának a gépét használja. (Egy hang: Ez működik.) TARDOS MÁRTON, az SZDSZ vezérszónoka: Tisztelt Ház! Ké pviselőtársaim! Teljesen egyetértek Mádl miniszter úrral, professzor úrral abban, hogy jelentős kérdést tárgyalunk ma, és az a ritka eset, amikor a jelentős kérdésben állásfoglalás is van előttünk. Azt gondolom azonban, hogy mielőtt a 3067es szám alatt el őterjesztett irányelvekről beszélnék, meg kell említenem azt a furcsa esetet, amely a múlt hét keddjén itt történt, nevezetesen, hogy a Kormány előterjesztette a jelenleg vagy az elmúlt időszakban érvényben lévő vagyonpolitikai irányelveket, és azt gondolo m, hogy a Ház történetében egyedülálló módon nemcsak nem szavazta meg a Ház, hanem lényegileg nem is volt szavazat a Kormány által előterjesztett vagyonpolitikai irányelvek meghosszabbítása mellett. Érdekes módon a sajtó és a közvélemény emellett a nagyon érdekes esemény mellett úgy elment, hogy észre sem vette, holott ha megnézik az Állami Vagyonügynökség megalapításáról szóló törvényt, akkor láthatják, hogy az Állami Vagyonügynökség csak érvényes vagyonpolitikai irányelvek alapján működhet, tehát az elmúl t napokban jogi értelemben nem is működhetett. Azt gondolom, hogy ez egy nagy sérelme a magyar privatizációs politikának, hogy ilyen bizonytalanságok előfordulhatnak. Ezután rátérek az előterjesztett vagyonpolitikai irányelveknek a bírálatára. Azt gondolom , hogy jogos azt állítani, hogy ha a magyar gazdaság hajója nem emelkedő, hanem süllyedő tendenciában tartózkodik jelenleg, az ok, amely miatt ez bekövetkezett, ez nem a privatizációs folyamat és nem a privatizációs folyamat gyengesége, és nem is a privati zációs irányelvekben meglevő gyengeségek, amelyeket én most bírálni szeretnék, de azért az átalakulásnak, a kiemelkedésnek egy nagyon fontos eleme, sőt ha lehet mondani, a döntő eleme a privatizáció, és ha itt nem hozunk mindent rendbe, vagy legalább is ne m nagyságrendileg javítjuk a helyzetet, akkor nem nézhetünk optimizmussal a jövő elé. Egyetérteke alapjában véve azzal, ami a vagyonpolitikai irányelvekben le van írva? Igen, azt gondolom, hogy a vagyonpolitikai irányelvek a legfontosabb célok szempontjáb ól, nevezetesen hogy gyorsan kell privatizálni, és úgy kell privatizálni, hogy eközben a nemzeti vagyont védjük, teljesen egyetértek. Egy jelentős kérdés azonban a vagyonpolitikai irányelvekből kimarad, nevezetesen az, hogy az a nemzeti vagyon, amelynek a privatizálásáról szó van, az nagyon rossz állapotban van, és nem tisztázott megfelelően a vagyonpolitikai irányelvek egésze, hogy ennek a nemzeti vagyonnak, ennek a magánkézbe kerülő nemzeti vagyonnak a feljavítására hogyan fog sor kerülni. Természetesen a részletekben sok vita van, és én nem gondolom azt, hogy az az álláspont, amelyet az SZDSZ képvisel, vagy amelyet én képviselek, az egyedül üdvözítő álláspont. Azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben, hogy egy kommunista állam totálisan államosított vagyo nát hogy kell magánkézbe adni, ebben nem lehet olyan vélemény ma, amely az igazság tulajdonságával bír, amely biztos, hogy jó. Nyitottak ezek a kérdések, nincsenek tapasztalatok, de azért mégis fontosnak tartok elmondani néhány kulcskérdést, amelyben úgy g ondolom, hogy a vagyonpolitikai irányelvek nem megfelelően tisztázzák a feladatot. Az első ilyen kérdés annak a kimondása, hogy a vállalati tanács vagy más hasonló irányítás alatt lévő vállalatokat át kell alakítani társasági formára.
