Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BAKÓ LAJOS, költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
645 Na már most: itt csak és kizárólag akko r tud most már a Parlament, az Országgyűlés visszahatni a Kormány és az ÁVÜ tevékenységére, hogyha az alapstratégiához nyúlunk vissza, amit a Kormány meghatározott, mert ezen a bázison működnek a vagyonpolitikai irányelvek, így az ÁVÜ. Mi azért gondoljuk, hogy ez az a pont – igenis ez az a pont – , ahol a Parlament hozzányúlhat. Ha mi a vagyonpolitikai irányelveket, lett légyen bár száz módosító indítvánnyal, tesszükvesszük, az még alapvetően nem fog megváltozni, hogyha a privatizációs stratégiában gyönge p ontok vannak. Azt gondoljuk, hogy össze kell hangolni a stratégiát és a vagyonpolitikai irányelveket, az említett pontokon különösen. Azt szeretnénk javasolni, hogy siettessük a privatizációt, siettessük; és azt szeretnénk mondani nagyon nyomatékosan, hogy szigorítani kell a privatizáció feltételeit, az ellenőrzés feltételeit, mert a Kormány által jelzett privatizációs stratégia szerint 1992. december 31ig ebből az országból el tudják "lopni" az iparnak, a gazdaságnak a felét. A lopást most úgy értettem, h ogy át lehet vinni nemtelenül, a jelenleg érvényes törvények és szabályozások szerint a maszekvilágba. Arra a négy kérdésre egyegy mondattal válaszolnék, amit Szalay Gábor képviselő úr tett fel. Nem keresztezi ez a Kormány privatizációs stratégiáját? Jogo s kérdés, valóban. Megítélésem szerint egy ponton keresztezi, egy ponton. De ha ezen az egy ponton nem jut túl a Parlament, akkor honnan derítsük ki, hogy jó ez vagy nem jó? Tehát éppen itt érezzük a magot, a privatizációs stratégia hibáját. A második. Nem kelte ez gyanút a külföldiekben? Úgy gondoljuk, hogy nem. Igenis úgy gondoljuk, hogy a külföld minket nagyítóval figyel, és ha a külföldi tőke látja, hogy a magyar Parlament, a gazdasági bizottság érdemben mélyen, komolyan foglalkozik ezzel, énszerintem éppen ez fogja visszaadni a hitelünket, éppen meg fogja erősíteni a magyar Kormánynak és a gazdaságvezetésnek a hitelét. A harmadik kérdés: hogy nem késleltete? De, bizonyára késleltetni fog, de mi úgy gondoljuk, hogy egyszerűbb a stratégián változtatni k ét pontot, és utána hozzáigazítani a vagyonpolitikai irányelveket, mintha a vagyonpolitikát próbáljuk száz módosító indítvánnyal javítani, és úgy gondoljuk, hogy az alapállás hibás voltából következően a vagyonpolitikai irányelv nem lesz jó. A negyedik dol og: hogy miért nem adtunk be módosító indítványokat? Hát éppen ezért, amiről beszéltem. Úgyis fut majd száz módosító indítvány ehhez a vagyonpolitikai irányelvhez, ha még mi is beadnánk másik húszat, harmincat – úgy gondoljuk, hogy ennyi helyen kellene mód osítani minimum – , ezzel csak az időt húznánk. Én tisztelettel bejelentem, hogy a 3004es helyett új változatot nyújtott be a monopolycsoport, pontosabban be fog nyújtani az ön felügyelete alá tartozó csapatnak, és ezúton is kérem, hogy a Parlament tegye lehetővé, hogy a monopoly privatizációs stratégiára vonatkozó és szigorító intézkedéseket tartalmazó javaslatai kerülhessenek a tisztelt Ház elé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megadom a szót Bakó Lajosnak, a költségvetési bizottság előadójának. Felszólaló: Bakó Lajos, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója BAKÓ LAJOS, költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! A vagyonpolitikai irányelvekről szóló o rszággyűlési határozati javaslatot 3067es számon a költségvetési bizottság tárgyalta. Az ott lezajlott vitának az elemei természetesen majd megjelennek itt a plenáris ülés előtt folyó vitában is, ezért ennek részleteire most nem térek ki. A szavazás véger edménye: ellenszavazat nélkül 12 igenlő és 2 tartózkodás mellett az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és adó bizottsága az előttünk fekvő vagyonpolitikai
