Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
640 növeléséhez és a versen yviszonyok térnyeréséhez. A központi bevételek növelése egyértelműen csak ezen szempontok érvényesítésén át jelenik meg a privatizációs prioritásainak sorrendjében. A Vagyonpolitikai Irányelvek új javaslata a korábbinál jóval nagyobb hangsúlyt fektet a pri vatizáció összkormányzati jellegére, a társadalmi egyeztetés fontosságára. Az Állami Vagyonügynökség koordináló szerepe mellett nagy felelősség hárul az illetékes minisztériumokra az átalakulási koncepciók megalapozásában, az ágazatpolitikai sajátosságok é rvényesítésében. Kiemelt figyelem illeti a környezetvédelmi követelményeket. A dokumentum külön szól az infrastrukturális ágazatokról, amelyeknél a hangsúlyt nem elsősorban a meglévő állami vagyon értékesítésére, hanem a fejlesztést és a modernizációt megt estesítő tőkeberuházásokra kell helyezni. Intenzívebb együttműködést irányoz elő az érintett önkormányzatokkal, és határozottan leszögezi, hogy ki kell kérni a munkavállalói közösségek véleményét és részletes tájékoztatást kell adni számukra a megszületett döntésekről. A privatizációs folyamat a továbbiakban egyre inkább épít a piaci szereplők kezdeményezésére, amelyet a bürokratikusan állami kontroll mellett egyre inkább az üzleti, pénzügyi típusú ellenőrző megoldások jellemeznek. Rövid tapasztalatszerzési időszakot követően a teljes vállalati kör mintegy felére terjed majd ki az egyszerűsített, vállalati kezdeményezésű privatizáció az irányelvek elfogadása esetén. Ez esetben az Állami Vagyonügynökség által előzetesen minősített tanácsadó szervezetek vállal ják a nemzetgazdasági érdekek képviseletét. Ebben a decentralizáltabb modellben is azonban bíznunk kell abban, hogy az előzetes pénzügyi garanciavállalás a széles körű felelősséget rögzítő keretszerződésre és az államkasszába befolyó bevételtől függő érdek eltségre alapítva ebben a modellben is védhetők lesznek a nemzetgazdasági érdekek. Ez egy fontos momentuma az új koncepciónak. Garanciát jelent az is ebben a modellben, hogy a nemzetgazdasági érdekek sérelme esetén az érintett tanácsadó szervezetet az Álla mi Vagyonügynökség nyilvánosan törli a szakértői listáról, és ezáltal megfosztja a további tranzakcióban való közreműködés lehetőségétől. Tudott dolog, hogy az üzleti hírnév ilyen sérelme, ilyen sérelmének a veszélye piaci viszonyok között hatékony visszat artó erő. Az Állami Vagyonügynökség közvetlen privatizációs tevékenysége a jövőben döntően a nemzetgazdaságilag jelentős vállalati körre koncentrálódik. Alapos előkészítés után a következő évben sor kerül azon legnagyobb vállalatok átalakítására és privati zációjára, amelyekre a nemzeti tulajdonosi stratégia nem mondja ki a teljes állami tulajdon fenntartásának követelményét. A verseny politikájának tiszteletben tartásával történő átalakítások tovagyűrűző hatása az érintett szektorok egészének fejlődését seg íti majd. A vagyonpolitikai irányelvek változatlanul nagy fontosságot tulajdonítanak az értékteremtő, dolgozó ember érdekeltségének és tulajdonszerzésének. Rögzíti, hogy egyetlen munkavállalói réteget sem szabad megfosztani a tulajdonossá válás lehetőségét ől. Az eddigi tapasztalatokra támaszkodva a dokumentum előírja, hogy a munkavállalók és az általuk alakított társaságok részére nyújtott kedvezményeket egységesen kell kezelni. Az állami vagyonrész terhére a munkavállalók számára a vállalat 12 havi alapbér tömegének megfelelő kedvezmény nyújtható. A kedvezmények volumene általában ne haladja meg a társaságba bevitt állami vagyon 10%át. A már átalakult társaság tulajdonrészeinek értékesítése során a munkavállalók ennél nagyobb, az üzleti érték 50%áig részes íthetők kedvezményben. A privatizáció egyik döntő célkitűzése a hatékonyság növelése. Mindazonáltal a lehetséges mértékig a foglalkoztatáspolitikai célkitűzésekre is figyelemmel kell lenni. A foglalkoztatás bővítésének alternatíváját felrajzoló partnereket mindenképpen előnyben kell részesíteni; ilyen igények támasztására mindig törekedni kell. Különösen a jelentős befektetési tárgyalásoknál
