Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
641 törekedni kell arra is, hogy a befektetők további munkahelyteremtő, kiegészítő, illetve más vállalkozásokat is megval ósítsanak. A dokumentum leszögezi, hogy az azonnal nem értékesíthető állami vagyont vagyonkezelésbe kell adni, és részletezi ennek feltételeit és formáit. Rögzíti továbbá, hogy az ingyenes állami vagyon juttatására csak a Kormány javaslata alapján, országg yűlési határozattal kerülhet sor. A javaslat szerint a Társadalombiztosítási Alap, az állami feladatok átvállalása mellett pedig kulturális, sport, tudományos, szociális és környezetvédelmi célú alapítványok és önkormányzatok részesülhetnek ilyen ingyenes államivagyonjuttatásban. Külön fejezetben szól a dokumentum a privatizációs bevételek felhasználásáról, amiben döntő szerepe természetesen az Országgyűlésnek van. A magyar privatizáció eddigi tapasztalatai megerősítették a külföldi befektetők közreműködé sével kapcsolatos előzetes várakozásokat. A magyar politika és gazdaság stabilitásába vetett nemzetközi bizalom legegyértelműbb jele – unosuntalan mondjuk – , hogy a külföldi tőke változatlan intenzítással érkezik az országba, és különösen örvendetes, hogy megjelentek a nagy volumenű ipari termelésre vállalkozó neves külföldi befektetők is. Tekintettel arra, hogy ez a folyamat a záloga a magyar gazdaság modernizációjának, az új piacok megszerzésének, vállalataink pénzügyi egyensúlya helyreállításának, indok olt, hogy a külföldiek részére történő értékesítés feltételei az eddigieknél egyszerűbbek, áttekinthetőbbek legyenek. Ezért a javaslat úgy rendelkezik, hogy – a nemzeti stratégia által tartós hazai tulajdonban tartandó vagyon kivételével – minden termelő v agyon privatizálható külföldiek javára is a nemzeti stratégiában – mint tetszettek olvasni – meghatározott valamikori szélső érték határáig, ami 25 – 30%a ennek. Csupán olyan vállalatok, társaságok esetében van szükség különleges mérlegelés érvényesítésére, amelyek tradícionális, védett márkanév felhasználásával és jellegzetesen magyar termékek előállításával foglalkoznak – mondhatnám a Herendi Porcelángyárat például – , speciális, megismételhetetlen természeti adottságok kihasználásával folytatják tevékenysé güket, illetve kulturális termékeket állítanak elő. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakkal kívántam bemutatni az új vagyonpolitikai irányelveket. Kérem az Országgyűlés kritikai megjegyzéseit, felelős javaslatait, hogy a privatizáció e történelmi vállalkozás hajóját jó irányba kormányozza. Mint a Vagyonügynökség beszámolója kapcsán már többen mondtuk, nyílt vízen hajózunk, és nincs hozzá mások által végigjárt és ennek alapján megrajzolt térkép. Ha süllyedt is és ezért nehezen jár az elmú lt évek sok okabaja folytán a gazdaság hajója – ahogy Tardos Márton a múltkori vitában, egyébiránt bölcs felszólalásában jelezte – , a hajó nem a privatizáció folyamán süllyed, nem a privatizáció miatt csökken a gazdaság értéktermelő képessége. Hosszú idő kellene persze a valóság elemzéséhez. Sokan, magam is azt gondolom azonban, hogy e privatizáció általában növeli az értéktermelő képességét a gazdaságnak, az export- és piacképességet, kivéve, ha privatizációnak nevezett kényszerű csődeljárások adminisztrá lásáról van szó. Tény, hogy a tágabb értelemben vett privatizáció jegyében eddig közel 2 milliárd dollár külföldi működő tőke áramlott a gazdaságba, a szorosan vett állami vállalati privatizáció körében is sok száz millió dollárnál van ez a szám. Ez a tőke erő nem tud mást csinálni a gazdaságban, mint működni. Ehhez értéket kell termelnie. A tőke, a mindenkori vállalkozói tőke, a modern kori vállakozói tőke nem Moliere fösvényének otthon rejtegetett inaktív kincse, hanem aktív kapacitás, amely természeténél fogva a gazdasági vállalkozásokat mozgatja, és többletre tör. Kockázatai és balfogásai persze vannak. De az említett sok száz millió dollár, ami privatizációnk vállalkozásaiból jött, fogalmilag mégiscsak a hajónak a vízből való jobb kiemelkedése és a gyors abb tempó irányába hat, nem pedig a süllyedés irányába.
