Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 1. kedd, az őszi ülésszak 10. napja - Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
582 Én ezzel az indokolással kérem a törvényjavaslatnak az elfogadását. (Gyér taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm, államtitkár úr. Tekintettel arra, hogy módosító javaslat benyújtását jelezték képviselőtársaim, általános és rés zletes vitát kell tartanunk. A törvényjavaslat általános vitája következik. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságok elnökeit: kíváne valamelyikőjük előadót állítani? A költségvetési és az alkotmányügyi bizottság előadója jöhet számításba. Nem. Me gkérdezem képviselőtársaimat: ki kíván felszólalni, illetve megadom a szót Szokolay Zoltán képviselőnek, Magyar Demokrata Fórum, aki előre jelezte felszólalási szándékát. Felszólaló: Szokolay Zoltán (MDF) SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyű lés! Olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Hozzászólásom elején tisztelettel kérem ezt a figyelmet mindenkitől, akihez eljutnak szavaim. Segítséget kérek, mert szégyenletesen gyengének és kiszolgáltatottnak érzem magam mint képviselő, aki nem tud érvényt szerezni a választópolgárok akaratának, hozzáteszem, felmért és szinte egyöntetű, 95 százalékban egyező akaratának. Látszólag jelentéktelen dologról, egy jogi és pénzügyi szakkérdésről van szó, amelyet harmadszor tárgyal a Parlament, s amellyel kapcsolatban másodszor módosítja azt a törvényt, amelyet egy évvel ezelőtt alkotott, és amelynek gyakorlatilag nem tud érvényt szerezni. Valójában azonban ez az egész keserves jogi procedúra példaértékű. Jelképezi a felemásr a sikeredett rendszerváltozást, tehetetlennek mutatja az egész Parlamentet és a Kormányt, fölveti azt a kérdést, hogy hol is a hatalom valójában, és hogy vannake még e Ház falain kívül vagy belül olyan érdekcsoportok, amelyek fittyet hányhatnak bármilyen törvénynek, semmibe vehetik a népakaratot, még akkor is, ha az egy népszavazáson nyilvánult meg. Azon a népszavazáson, amelyen több mint négymillió magyar állampolgár kötelezte a vagyonával való elszámolásra az MSZMPt. Ha most ez a négymillió ember félre tudná hajtani a paragrafusok kacskaringós indáit és bepillanthatna a pártvagyonelszámoltatás nevezetű tisztásra, akkor alighanem felsóhajtana: Úristen, micsoda ingoványra épül, ha ugyan épül, és nem sülylyed ez a demokrácia? A történet, vagyis a múlófélbe n lévő rendszer egyes társadalmi szervezeteinek vagyonelszámoltatása már 1989ben elkezdődött. Nem árt fölidézni pár szóban a történteket. Kérem szíves türelmüket. A háromoldalú politikai tárgyalások egyik legvitatottabb pontja volt az MSZMP vagyona. Akkor az MSZMP vezetői, köztük ma is aktív politikusok, nagyrabecsült kollégáink többször kinyilvánították, vagyonukról elszámolni kizárólag saját tagságuknak tartoznak. Ez az érvelés már akkor is sántított, hiszen köztudomású volt, hogy az említett kommunista párt nem a befizetett tagdíjakból tartja fenn magát, hanem rendszeresen részesedik az állami költségvetésből is, különféle kedvezményeket élvez, példul nem a mindenki más számára kötelező társadalombiztosítási járulékot fizeti alkalmazottai után, továbbá i ngatlanainak és pártvállalatainak egy részét igen sajátságos, rá jellemző módon szerezte. Mindezek a gondolatok, valamint az éppen kibontakozó pártvagyonátmentési kísérletek nem hagyták nyugodni a párt egyik kiebrudalt tagját, Király Zoltán országgyűlési képviselőt, aki javasolta, hogy a tisztelt Ház tűzze napirendjére a társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatását. Így is történt. A képviselők hamarosan kézhez kapták dr. Békesi László pénzügyminiszter úr vaskos előterjesztését, amelyet 1989. október 20án , pénteken a kora esti órákban, egyszersmind a Magyar
