Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - Az államháztartásról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartási törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
307 Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az ülés sajátos dramaturgiája, hogy egymás után van lehetőségünk elmondani véleményünket a jegybankról szóló törvénytervezetről, illetve az államháztartásról szóló törvénytervezetről. Nem szeretném a törvény jelentőségének méltatásával az önök idejét igénybe venni. Azt gondolom, külön bizonyítás nélkül is könnyen belátható, hogy az új gazdasá gi rend egyik sarkalatos eleméről van szó. Engedjék meg azonban, hogy néhány gondolatot mondjak arról, mi az az alapvető néhány ok, amely miatt az államháztartás eddigi szerkezete, funkciómegosztása, feladatmegosztása, elszámolási rendje, finanszírozási re ndje a jövőben tarthatatlan, s ami miatt valóban új államháztartási rendre, rendszerre és annak új alkotóelemeire van szükség. Egészen nyilvánvaló, hogy egy ország gazdaságát sújtó válság, amely – sajnos – tartósnak minősül, akár a recesszióra, reálfolyama tokra, akár a pénzügyi folyamatokra tekintünk, egyben a pénzügyi rendszer válságát is jelenti. És miután az államháztartás az az alapvető, összefoglaló pénzügyi rendszer, amelyben a gazdaság reál- és jövedelemfolyamatai megjelennek, ahol valamennyi jövedel emtulajdonos érdekelt – lakosságtól vállalkozókig és az államon keresztül – , nagyon egyértelmű, hogy az államháztartás pozícióján ennek a gazdasági válságnak a jelei bizonybizony tettenérhetők és lemérhetők. Úgy gondoljuk, hogy az államháztartás jelenlegi rendszere nem életképes, és nem tartható fenn tovább alapvetően három ok miatt. Az első ok: az állami kötelezettségvállalások a gazdaság jelenlegi teljesítőképessége mellett teljesíthetetlenek. Az állam az állandó szószegés állapotában van, képtelen köte lezettségvállalásainak eleget tenni, e kötelezettségek változatlan körét pedig csak alacsonyabb színvonalon képes kielégíteni, azaz az állami feladatok végrehajtásának színvonala állandóan, permanensen csökken. A második ok: ahhoz, hogy ezt a csökkenő ell átási színvonalat változatlan kötelezettségek mellett fenn lehessen tartani, még mindig rendkívül magas jövedelemcentralizációra van szükség. Ez a magas jövedelemcentralizáció, amely részben magas adószintekben, részben más, decentralizált pénzalapokhoz va ló kötelező befizetési ráták rendkívül magas színvonalában jelenik meg, tulajdonképpen három következménnyel jár. Az egyik következmény az, hogy konzerválja vagy legalábbis nagyon megnehezíti az elavult gazdasági struktúra átalakítását. A másik következmén y az, hogy erősen teljesítményfékező hatású a gazdaság kreatív szereplőinek körében, és a harmadik tényező az, hogy rendkívül esetlegesen érinti az egyes jövedelemtulajdonosokat. Sajnos azt kell mondanunk, hogy a jövedelemtulajdonosok közül általában az il yen erőteljes centralizáció a fix fizetésből, bérből és fizetésből élőket érinti, többnyire a legkeményebben az ellátás alacsony vagy romló színvonala ugyanezt a kört hozza a legnehezebb helyzetbe. Végül a harmadik ok: kikerülhetetlenül növekednek az állam adósság terhei, méghozzá a folyó terhek, nevezetesen a folyó költségvetéseket terhelő kamatkiadások, amelyek csökkentése nélkül a gazdasági teljesítmények stagnálása esetén nincs esély arra, hogy a gazdaság kilábalásához szükséges emelőket, mozgató rugókat működésbe lehessen hozni. Új rendszerre van tehát szükség, eddig teljes az egyetértés közöttünk. A nagy kérdés az, hogy vajon az államháztartás új rendszerét tartalmazó törvényjavaslat fekszike a Ház előtt, vagy valami egészen más. Sajnos, azt kell monda nom tisztelt Ház – ellentétben a jegybankról szóló törvény előkészítéséről mondott szavainkkal – , hogy ez a törvény tökéletesen alkalmatlan arra, hogy betöltse azt a funkciót, amelyet pedig az államháztartás gyökeres átalakításával nélkülözhetetlenül be ke ll töltenie. Nem vállalkozik másra, mint arra, hogy azokat az átmeneti szabályokat, amelyeket az egyes szereplők – Parlament, Kormány, minisztériumok, illetve fejezetek – , valamint az egyes szereplők adatszolgáltatási kötelezettsége tekintetében ideiglenes jelleggel az 1991es költségvetési törvényben
