Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya 32/D §-ának hatálybaléptetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
299 Ameddig mi abba a görcsbe gondolkodunk, hog y muszáj minden lehetséges konfliktus mögé egy döntőbírót berakni, ráadásul igazgatási és nem bírósági jellegű döntőbírót – , akkor igaziból nem szabadulunk ki a kádárizmusból. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Un gár Klára képviselőnő, a FIDESZ részéről. Felszólaló: Ungár Klára (FIDESZ) UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A jegybankról szóló törvényjavaslat egyik legfőbb erénye, hogy törvényi keretbe foglalja a jegybank jogállá sát, pénzügyi intézményrendszerbe foglalt helyét, a központi banki funkciók ellátásához kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket, és szabályozza a Kormány és a jegybank viszonyát. Sajnálattal kell ugyanakkor megállapítanunk, hogy a törvényjavaslat jelentőse n korlátozza a jelenlegi, formálisan ugyan nem szabályozott gentlemen's agreementen alapuló jegybanki függetlenséget. Éppen ezért – a vitában korábban hozzászólókhoz hasonlóan – elsősorban a Kormány és a jegybank viszonyáról fogok én is beszélni. Állá spontunk szerint a Kormány és a jegybank viszonyát abból kiindulva kellene meghatározni, hogy a központi bank számára meghatározott alapvető feladatok és funkciók teljesítése, miszerint is a nemzeti valuta vásárlóerejének védelme, a külső és belső pénzügyi egyensúly megteremtése, a monetáris rendszer stabilitása maradéktalanul biztosítható legyen. Ezek a feladatok véleményünk szerint egy, a Kormánytól független, német mintára megvalósított jegybanki status quo mellett lennének leginkább biztosíthatóak. Ez a zonban nem a jegybank teljes függetlenségét, hanem a Kormány és a jegybank közötti jól körülhatárolt kritériumok által meghatározott, megvalósított munkamegosztást jelenti. Az általunk kívánatosnak tartott modell révén egyrészt biztosítani szükséges mindaz okat a feltételeket, amelyek a jegybank feladatainak szakszerű – kiemelném: szakszerű – ellátásához szükségesek, másrészt viszont korlátozni kell a jegybankot mindazon funkcióiban, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak a monetáris politikához. Mi következik ebből? Egyfelől a jegybanki intézmény önállóságának a törvényjavaslatban megfogalmazottnál magasabb fokát kell biztosítani. Ennek öt módját látjuk. El kell törölni a kamatemelés előzetes, 15 napos, Kormány felé történő bejelentési kötelezettségét. Szükség esnek tartjuk a jegybank elnöke számára biztosítani legalább – tehát minimum – az egyetértési jogot az alelnökök kinevezésénél. Az operatív irányítás működőképessége érdekében kívánatosnak tartjuk a jegybank szervezetén belül a hierarchikus viszonyok egyér telműségének garantálását, ennek érdekében például az elnök kezdeményezhesse az alelnökök visszahívását. Hasonló megfontolásból, az alelnököktől szigorú bankszakmai gyakorlatot kell a törvényben rögzített módon megkövetelni. Az utolsó pont: ami a jegybankt anács külső tagjait illeti, megnyugtatóbbnak tartanánk, ha a törvény tartalmazna arra vonatkozó utalást, hogy a poszt betöltői szakmai emberek lesznek, és nem politikai biztosok. Másfelől viszont a jegybank intézményéről lehetőség szerint le kell választan i mindazokat a tevékenységeket és funkciókat, amelyek nem szolgálják közvetlenül a monetáris politika megvalósulását, vagyis korlátozni kell a jegybank kereskedelmi banki tevékenységének végzését, és ezzel párhuzamosan lépéseket kell tenni a decentralizált devizagazdálkodás megvalósítása
