Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya 32/D §-ának hatálybaléptetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
300 érdekében. A jegybank által folytatható pénzügyi műveleteket, nemcsak a költségvetés finanszírozásával kapcsolatban, de az esetlegesen magánszemélyekkel, vállalatokkal bonyolódó műveletekre vonatkozóan is szabályozni kellen e. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy a központi bank – túllépve monetáris hatósági funkcióit – a nagykereskedelmi bankokban úgynevezett szociológiai tulajdonosként is megjelenjék vagy megjelenhessék. A kereskedelmi banki funkciók korlátozása mellett szűkíteni kell a jegybanknak a kormányzati gazdaságpolitikába való – a monetáris politikán túlmenő, azon túlmutató – beavatkozási lehetőségeit. Igen fontosnak tartanánk, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel való tárgyalások során világos munkamegoszt ás legyen a jegybank és a pénzügyminisztérium vagy a Kormány többi tagja között. A törvény kapcsán fontos megemlíteni a külső adósság kezelésével kapcsolatos szereposztást is. Mint tudjuk, Magyarország szinte teljes nemzetközi adóssága a jegybank mérlegébe n van nyilvántartva, és egyben a jegybank – a részben még mindig kötött devizagazdálkodás következtében – a devizagazdálkodás központi intézménye is. A külső adósságnak a központi devizagazdálkodás fenntartásának eszközével történő menedzselése ahhoz megfe lelőnek bizonyult, hogy nemzetközi fizetőképességünket megőrizzük, adósságszolgálatunk terheinek relatív csökkentésében azonban nem értünk el számottevő eredményt, a kötött devizagazdálkodás nem kényszerítette ki az adósságterhek csökkentését. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy a külső adósság menedzseléséhez újfajta intézményi és szabályozási megoldások szükségesek. Mivel a felgyülemlett külső adósság nem a jegybank, hanem az ország adóssága, világossá kell tenni a Kormány erre felhatalmazott szervei és a köz ponti bank közötti munkamegosztási és – hangsúlyoznám – felelősségi viszonyokat. A jegybanknak mihamarabb ki kell dolgozni és meg kell valósítani a decentralizált devizagazdálkodás egy olyan modelljét, amely mellett a kötelező devizabeszolgáltatás úgy szün tethető meg, hogy az adósságszolgálati és adósságszolgáltatási kötelezettségeinkhez szükséges deviza egy létrehozandó, későbbi devizatőzsdéről piaci eszközökkel is bevonható legyen. A fent megfogalmazott két követelménynek a jegybanktörvényben való deklará lását azért tartjuk szükségesnek, mert az némi garanciát jelenthet ezeknek a céloknak a mihamarabbi megvalósítására. A következő probléma a belső adósság kérdése, és ez – ahogy Békesi úr említette – szorosan kapcsolódik az államháztartási törvényhez. Hossz ú távon azt tartanánk ideális állapotnak, ha a költségvetés közvetlenül a pénzpiacról finanszírozná folyó likviditását. Addig is, amíg ennek feltételei nem teljesülnek, alapkövetelménynek azt tartjuk, hogy a költségvetés a jegybankkal fenntartott hitelkapc solataiban, a tőkepiac többi szereplőjéhez hasonlóan, versenysemleges elbánásban részesüljön. Ennek érdekében a következőket kell megfogalmazni: A jegybank az újonnan felvett forrásokért az aktuális piaci feltételeknek megfelelő kamatot fizessen. Nem tartj uk elegendőnek azt a megfogalmazást, amely szerint – a törvénytervezetet idézem – a jegybanki alapkamat irányadó. A törvényjavaslat nem fogalmazza meg a bank alapkamattól való eltérésének lehetséges irányait és maximális mértékét. Persze, a költségvetéssel szemben nem kell a jegybanknak érvényesítenie a szokásos profitmargeot, de a forrásköltségeket, igenis, fizettesse meg vele! Amennyiben az első pontban megfogalmazott követelmény teljesül, az esetleges leértékelésből származó veszteségeket viszont a jegy banknak kell viselni. Végül egy utolsó problémára hívnám fel a figyelmet, ahogy Kupa úr az expozéjában meg is említette: a pénzügyi információs rendszer összedőlni készül – mondta – , vagy talán már össze is dőlt. Ezért szükségesnek tartjuk a jegybank infor mációgyűjtési jogának és információadási kötelezettségének pontos körülhatárolását és rögzítését. Egy új, működő információs rendszer kiépítésére kellene véleményem szerint a jegybankot kötelezni, beleértve az adatszolgáltatás rendjét is, tehát a törvényte rvezetnél részletesebb, pontosabban meghatározott paragrafust várnánk a törvényelőkészítőktől.
