Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya 32/D §-ának hatálybaléptetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános... - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
296 viszony. Itt is nagyon egyértelműen az a szándékunk, hogy az egyéb pé nzintézetek önállóságát szeretnénk némileg növelni, a jegybank egyébként függetlenségével együtt járó önállóságával szemben. Konkrétumokat szeretnék itt is mondani 4 pontban. Az első pont: az a véleményünk, hogy a jegybanki likviditási tartalék mértékét, v alamint a jegybankképes eszközök körét törvényben meg kell határozni. Veszélyek származnak abból, hogyha kizárólag a jegybank alkalmanként dönti el egyrészt a likviditási tartalék mértékét, másrészt a jegybankképes eszközök körét. A konjunktúrát durván é s hektikusan szabályozhatja vagy befolyásolhatja az a fajta jegybanki magatartás, amely nem korlátok között alkalmazza ezeket a monetáris eszközöket. A másik dolog, amit fontosnak tartunk a jegybanktörvényben szabályozni, hogy a jegybanki tartalék legfelső határát mondja ki a törvény. Bizonyára jól tudják azok, akik a magyar pénzügyi folyamatokkal foglalkoznak, hogy a kötelező jegybanki tartalék mértéke ma Magyarországon rendkívül magas. Ez hihetetlen mértékben drágítja a pénzpiacon működő pénzintézetek tev ékenységét, hozzájárul a magas inflációhoz, kétségkívül egyik eszköze a restriktív pénzügyi politikának, és kétségkívül fontos szerepe van abban, hogy a kereskedelmi bankok és más pénzintézetek tartalékai, biztonsági tartalékai növekedjenek. Egy antiinflác iós politika gyakorlása közben, akkor, amikor az a cél, hogy a pénzintézeti tevékenység költségei csökkenjenek, mindenféleképpen értelmes dolognak látszik a kötelező jegybanki tartalékot nem kizárólag a jegybank döntésére, hanem a Parlament törvényi meghat ározására bízni. A harmadik dolog tisztelt Ház, talán a legkeményebb ügy, amivel mindenféleképpen vitatkoznunk kell, ez gazdaságpolitikai kérdés is, és egy picit filozófiai kérdés is. Elképzelhetetlen szá munkra, hogy a jegybanknak joga legyen a pénzpiacon alkalmazható kamatokat meghatározni a pénzpiac egyéb szereplői részére. Egy liberalizált gazdaságban, piaci viszonyok között tisztelt Ház, a pénzügyekkel szembeni kereslet és kínálat fogja eldönteni a kam atok mértékét. Óriási hiba, ha ezt központilag a jegybank képes befolyásolni és meghatározni a kereskedelmi bankok és egyéb pénzintézetek számára. Ne felejtsék el, hogy az ún. jegybanki alapkamat a pénzpiacon – a kamatok tekintetében – egy árcentrum szerep ét tölti be, és miután a jegybanki alapkamat megállapítására a jegybanknak van jogköre, és azt a gazdaságpolitika, illetve a pénzügyi folyamatok alakítása alapján határozza meg, az egyéb kamatok ezt az árcentrumot alakító, jegybanki alapkamat körül fognak kialakulni, de a piaci kereslet és kínálat hatására. Tudom, hogy nem szakemberek részére az összefüggés bonyolult, de higgyék el, mégis ez az alapkérdés. Fordított helyzetben, amikor a jegybank lesz az, amely megszabja a kamatplafonokat vagy a kamatminimum okat, méghozzá a kereskedelmi bankok és az egyéb pénzintézetek részére, egész biztos, hogy akár egy antiinflációs, akár egy recessziós időszakról van szó, a kamatok nem a gazdaság optimális eszközeiként fognak funkcionálni, vagy növelik a költségeket, drág ítják a termelési berendezéseknek, a termelő tényezőknek a költségeit, növelik az árát és így tovább. Azaz tehát meg kell szüntetni azt a jogot, amelyben más pénzügyi intézetek részére a kamatokat a jegybank állapíthatja meg. A negyedik témakör, tisztelt H áz: egy önálló, független jegybank esetében rövid távon is, középtávon is és természetesen hosszú távon különösen arra kell törekedni, hogy a közvetlen pénzpiaci szolgáltatásoktól tisztítsuk meg a jegybankot. Úgy tűnik, hogy ez a törvénytervezet, noha dekl arálja ezt a szándékot, szabályozási megoldásaiban konkrétan azt nem követi, ellenkezőleg; van két olyan pont, ahol durván még növeli is a jegybank központi ügyfélszolgálati tevékenységét, holott ezt a közvetlen ügyfélszolgálati tevékenységet teljesen át k ellene engedni a pénzpiac más szereplői, tehát a kereskedelmi bankok és más pénzintézetek számára. Az egyik ilyen a központi költségvetési szervek számlavezetésének kötelező jegybanki előírása. Semmi nem indokolja,tisztelt Ház. Volt egy
