Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya 32/D §-ának hatálybaléptetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános... - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
297 időszak, amikor ter mészetesen a költségvetés forgóalapjának hiányában ez a központi számlavezetési jog teremtette meg azt a forgóalapot, amely az ott vezetett költségvetési számlák állandó állománya miatt megmentette a költségvetést bizonyos hiteligényektől. Ezen azonban 199 0ben lehetett és tudott is a Kormány változtatni, megteremtvén a költségvetés forgóalapját. Ebben a helyzetben megkötni a költségvetési szervezetek számlavezetési jogosultságát – azt gondolom – teljesen értelmetlen dolog, fölösleges a jegybankkal ilyen ad minisztratív és valójában nem a jegybanki funkciókhoz tartozó feladatot ellátatni. A második, ami talán még ennél is keservesebb dolog, az a szabály, amely jogosulttá tenné a Nemzeti Bankot arra, hogy egyéb pénzintézetek számlavezetését kötelezően előírhas sa. Ez szélső esetben tisztelt Ház azt jelentheti, hogy a legkisebb pénzügyi szervezetek – amelyek mondjuk lízingelési tevékenységet finanszíroznak – esetében is előírhatja a jegybank, hogy csak nála és kizárólag a Nemzeti Banknál vezessék ezeknek a pénzin tézeteknek a számláit. Ez tökéletesen ellentétes mindenfajta piaci elvvel, ellentétes a pénzügyi rendszer szereplői számának gyarapítására vonatkozó szándékokkal, ellentétes a pénzforgalom gyorsításának és szabadságának – azt gondolom – mindannyiunk számár a fontos céljával. Ezek azok a konkrét elemek tisztelt Ház, amelyek – úgy gondoljuk – kisebbnagyobb korrekciókkal a törvénytervezeten végrehajthatók, ebben az esetben a törvénytervezet jó. Módosító indítványaink ezeknek a korrekcióknak a megvalósítását sz olgálják, szíves figyelmükbe ajánlom, egyébként pedig támogatom a törvénytervezet elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Juhász Pál, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Az elnöklést átadom Szűrö s Mátyásnak. (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.) Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Elnézést kérek, hogy bambaságom miatt a szokásos protokoll felborult, de azért most én fogok beszélni a szabaddemokraták nevében. Békesi úr az előbb világosan elmondta a hozzászólásában, hogy az, ami a törvényben megjelenik, tulajdonképpen az a gyakorlat, ameddig az 1987ben megindult átalakulási folyamat most eljutott, tehát a törvény intézményesíti azt, ami az egymás után következő két Kormány tapintatossága miatt többékevésbé már meg is valósult eddig a pénzügyi rendszerben, vagyis a Nemzeti Banknak azt az autonómiáját, amely ahhoz kell, hogy a monetáris szigor valóság legyen Magyarországon. Nagyon fontos tudni, hogy ez a törvény most azt a m onetáris szigort szentesíti, amely ellen 1980 ősze, 1981 óta olyan sok vállalat és vállalkozó annyit tiltakozott, mert mindig úgy érezték, hogy a pénzügyesek diktatúrája miatt nem lehet itt mindenféle szabad gazdaságpolitikákat és ágazati politikákat csiná lni. Ez a törvény azt mondja, hogy ez a gazdaság normális állapota, amikor ez a monetáris szigor van, és a pénzügyeseknek az a diktatúrája, amelyik keretet szab minden gazdaságpolitikának. A Kormány mintegy törvényesen elfogadja önmaga korlátozását a Nemze ti Bank autonómiája és a jegybankrendszer autonómiája által, és ezzel mi természetesen egyetértünk, mert tényleg így van. Nem úgy kell gazdaságpolitikában gondolkozni, hogy hogyan lehet a pénzügyi rendszer puhává tételével mindenféle célokat követni, hanem úgy kell gazdaságpolitikában gondolkodni, hogy hogyan lehet – a pénzügyi peremfeltételeket komolyan véve – mindenféle eredményeket elérni más területeken, hisz ha a pénzügyi keretfeltételeket nem vesszük komolyan, akkor a gazdaságpolitika helyett kockázat os játékokba sodródunk bele. Tehát a törvénynek ezt a törekvését mi természetesen támogatjuk. Igazából az itt a probléma, amiket az eddigi gyakorlat nem alakított ki, nem tett világossá, hogy hogyan tegyük – és nemzetközi modellek sem tették világossá, hog y hogyan tegyük – abban, hogy lépjen előre a törvényhozás. Mindezeket az előrelépési nehézségeket Békesi úr összefoglalta, tehát
