Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya 32/D §-ának hatálybaléptetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános... - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
295 hatáskörébe kell hogy tartozzék. Azt gondolom, nem kell külön részleteznem, hogy itt egy, szakmailag minden tekintetben felelős, hozzáértő, pártsemleges vezérkar kiépítése lehet a cél, s e tekintetben garanciát csak az adhat, hogyha helyetteseinek megvá lasztásakor a jegybank elnökének döntő szerepe lehet. A második reláció, miután egy valóban független és önálló jegybank döntő befolyást gyakorol az ország gazdasági életére, gazdasági folyamataira, és ezen belül nem egyszerűen a pénzügyi folyamatokra, han em a reálfolyamatokra is, alapvető kérdés, hogy a legfontosabb monetáris eszközök alkalmazása teljesen a jegybank szuverén jogköre, vagy pedig a jegybankról szóló törvény legalább alapelveiben, koncepciójában rögzíti azokat a gazdasági célokat és azokat az eseteket, amelyekben megvalósulása esetén a legfontosabb monetáris eszközök alkalmazására sor kerülhet. E tekintetben úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat erősítendő. Két elemet szeretnék kiragadni. Az egyik elem az, hogy vajon miután a jegybank, és a magya r jegybank ebben az átmeneti időszakban különösen fontos monetáris eszközei közül különösen fontos szerep hárul a refinanszírozási hitelek és hitelkeretek megállapítására, vajon nem lehetségese a törvénybe néhány olyan alapelvet beemelni, amelynek alapján a jegybank bizonyos korlátok között állapíthatja meg ezeket a refinanszírozási hitelkereteket. Azt gondoljuk, hogy erre szükség van. Félreértés ne essék, nem a törvényben lehet és kell egy adott periódusra megállapítani a konkrét refinanszírozási hitelker etek mértékét. Még csak arról sem lehet szó, hogy a refinanszírozási hitelkeret tömegét egy törvényben rögzíteni lehessen. De hogy egy konjunkturális, vagy dekonjunkturális időszakban, a valuta fölértékelésének, vagy leértékelésének időszakában, a gazdaság túlfűtöttségének, vagy éppen recessziós periódusának időszakában milyen refinanszírozási politikát és hitelpolitikát kell folytatni, abban lehet, és kell hogy legyen szerepe a törvényalkotásnak, eligazító koncepciót, alapelveket adó szerepe. Ez teljesen h iányzik a törvényjavaslatból. Célszerűnek látszik néhány ilyen elemmel ezt a törvényjavaslatot kiegészíteni. A második dolog az árfolyampolitika alakítása. Önök jól tudják, anélkül, hogy szakmai részletekbe mélyednénk, hogy egy gazdaságban, egy ország pénz ügyi rendszerében és persze a reálgazdasági folyamatokban is milyen iszonyatosan nagy jelentősége van a nemzeti valuta árfolyama megállapításának. Különösen akkor, hogyha célunk – belátható, rövid időszakon belül – egy konvertibilis nemzeti valuta megterem tése. Ha az árfolyampolitikának akár a felértékelő, akár a leértékelő effektusait tekintjük, kizárólag a jegybanki elhatározás, Kormánytól független jegybanki elhatározás nem kárhoztatható, azoknak a fő céloknak és elveknek a rögzítése azonban hiányolható, amelyekhez kötni lehet egy leértékelő vagy felértékelő árfolyampolitikát. Nem lehet ugyanis tagadni, hogy lehetnek nagyon rövid távú, kifejezetten konjunkturális érdekek, amelyek az árfolyampolitika eszközéhez akarják juttatni akár a Nemzeti Bankot, akár a kormányzatot. Gondolják csak végig: rövid távú exportérdekeinknek alárendelve nem egyszer az elmúlt időszakban hajtottunk végre árfolyamleértékelést. Persze ezt egy rendkívül dinamikus inflációs rátanövekedés követte, aligha lehetett tehát – legfeljebb időben és mértékében – vitatni ezeknek az árfolyamleértékeléseknek a helyességét. Nem biztos azonban, hogy egy ilyen kiszolgáltatott piaci helyzetben nem erősödik fel az a nyomás a gazdaság részéről, amely hihetetlenül gyors export offenzíva érdekében egy permanens leértékelő politikát kíván a jegybanktól kikényszeríteni. Ha valóban csak a jegybank dönt és nincsenek törvényi elvek vagy garanciák arra nézve, hogy milyen periódusban célszerű egyik vagy másik árfolyampolitikai lépést alkalmazni, akkor annak a veszélye áll fenn, hogy a rövid távú érdekek szolgálatába állítja a jegybank az árfolyampolitikáját. Ettől a jegybankot is, az országot is és – bármilyen furcásnak tűnik – a Kormányt is célszerű lenne megvédeni, ehhez pedig törvényes szabályozásra van szü kség. Végül a harmadik kör: a jegybank és a magyar pénzügyi rendszer egyéb intézményeinek kapcsolata, nevezetesen a jegybank és a kereskedelmi bankok, illetve egyéb pénzintézetek közötti
