Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya 32/D §-ának hatálybaléptetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános... - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
294 A második szempont: vajon milyen elvek alapján alkalmazhatja egy önálló jegybank azokat a fontos monetáris eszközöket, amelyekkel a magyar gazdaságban a pénzforgalmat, a pénzmennyiséget, illetve a nemzeti valuta értékállandósága védelmének funkcióját képes teljesíteni, ade megfelelő garanciákat a törvény erre, vagy pedig hiányos ez a szabályozás? És végül a harmadik rendezőelv, vagy harmadik szempont, amit vizsgálnunk kellett és vizsgáltunk a törvénytervezet tanulmányozásakor: milyen viszonyokat teremt a törvénytervezet a jegybank, illetve a magyar pénzintézeti szféra többi szereplője, tehát a kereskedelmi bankok és egyéb pénzintézetek között? Azt gondoljuk, az a meggyőződésünk, hogy ez az a három szempont, amely alapján értékelni lehet a törvénytervezetet és arról szakmailag megalapozott véleményt lehet mondani. Mielőtt a részletekre r öviden kitérnék, szeretném előrebocsátani, hogy alapos munkának tartjuk ezt a törvénytervezetet, olyannak, amely kisebb korrekciókkal – e korrekciókat azonban elkerülhetetlennek érezzük – alkalmas lehet arra, hogy egy modern pénzügyi rendszerben kijelölje a Magyar Nemzeti Bank helyét. Az első viszonyítási pont tehát a Kormány, illetve a független jegybank közötti hatáskörmegosztás, jogosítványok megosztása. Nem titkolom, az a szándékunk, hogy ebben a relációban a jegybank önállóságát és az arra vonatkozó g aranciákat megpróbáljuk tovább erősíteni. Két szempont az, amiről azt gondoljuk, hogy döntő lehet ebben az összefüggésben. Az első: vajon milyen a viszony a jegybank törvénytervezetében ajánlott megoldások alapján a költségvetés hiányának, illetve az állam háztartás hitelellátásának területén a jegybank és a kormányzat között? Szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét annál is inkább, hiszen egyidőben tárgyalja a jegybankról szóló törvénytervezetet és az államháztartásról szóló törvénytervezetet, hogy a Ko rmány által benyújtott két törvénytervezetben ugyanarra a témára vonatkozóan két ellentétes szabály található. A jegybankról szóló törvénytervezetben – nagyon helyesen – limitálni kívánja a Parlament döntésével, tehát törvényerővel az egy adott időszakban államháztartás részére biztosítható hitelek felső határát, a költségvetés bevételeinek 3%ában maximálva azt, míg az államháztartási törvénytervezetben ezzel szöges ellentétben tulajdonképpen egy gumiszabály található, aminek az a lényege, hogy mindenkor a z éves költségvetési törvény tárgyalásakor a Parlament dönti el, hogy a hiány finanszírozásában milyen mértékben vehet részt a jegybank, és milyen mértékben kell a pénzpiactól igénybe venni azokat az erőforrásokat, amelyek a deficitet finanszírozzák. Az a szilárd meggyőződésünk, hogy meg kell teremteni a két törvény közötti összhangot, az a jó, ami a jegybankról szóló törvénytervezetben van, tehát a Parlament limitálja a jegybank által költségvetés vagy államháztartás hiányának finanszírozására igénybe vehe tő hiteleket, és helyes ez a 3%os mérték. Joggal mondhatnánk, hogy ezt el lehetett volna mondani az államháztartásról szóló törvény vitájában is, ennek természetesen semmi akadálya, de fontos az összefüggések miatt a jegybankról szóló törvény vitájában is hangoztatni ezt az összefüggést. A második fontos szempont a Kormány és a jegybank viszonyában az: vajon érvényesíthetőe a jegybank önállósága – teljes önállósága – a személyi garanciák tekintetében? Úgy véljük, hogy e tekintetben öszvérmegoldást ajánl a törvény, amit finomítani szükséges. Az a meggyőződésünk, hogy a jegybank elnökének – egy független jegybank elnökének – meg kell adni azt a lehetőséget, másképp mondva elképzelhetetlen, hogy a független jegybank elnöke azzal a lehetőséggel, joggal ne rend elkezzék, hogy alelnökeinek kinevezésére ő, és ne a Kormány elnöke tegyen javaslatot. A végső szót természetesen a köztársasági elnöknek kell kimondani, de az a szilárd meggyőződésünk, hogy a javaslat a jegybank elnökének hatáskörébe, és nem a minisztereln ök
