Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BECKER PÁL, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
2314 Utolsó felszólalóként jelentkezett Becker Pál. Felszólaló: Dr. Becker Pál (MDF) BECKER PÁL, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Két percet kértem, hiszen a nevem elhangzott. Mádai Péternek szeretném elmondani – bár ő is tökéletesen tisztában van a tényekkel – , nem én javasoltam a há rom percet, hanem a házbizottság. Ha ezzel kapcsolatban neki bármiféle kifogása van, akkor ezt legyen szíves a frakcióvezetőjének elmondani, vagy annak az embernek, aki ott volt a házbizottságban az SZDSZ jelöltjeként, küldöttként, mert ez a döntés konszen zussal született. Ha problémája van vele, beszélje meg a frakción belül. (Közbeszólások: Így van! – Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Mivel nincsen felszólaló, a részletes vitát lezárom. Megadom a szót Andrásfalvy Bertalan miniszter úrnak. Felszólaló: Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter válasza ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános vitájában megfogalmazott kritikai észrevételek lé nyege három kérdés köré csoportosítható. 1. Miért nem átfogó levéltári törvénytervezetet nyújtottunk be? 2. Miért éppen most? 3. Mi a garancia arra, hogy az MDPMSZMP iratokkal a Kormány, illetve a kultuszminiszter nem teheti azt, amit csak akar? Abban, ho gy új levéltári törvényre van szükség, nincs nézetkülönbség a Kormány és az ellenzék között. A törvényjavaslat indokolása ugyanis tartalmazza, hogy a jogállam intézményeinek kiépülése elkerülhetetlenné teszi egy átfogó levéltári törvény megalkotását. Ez a törvény azonban késik, mégpedig azért, mert ennek a törvénynek lényeges része kell legyen a levéltári anyag használatának, kutathatóságának végleges, a jogállamiság normáinak minden tekintetében megfelelő szabályozása. Ezeket a szabályokat viszont a közérd ekű adatok nyilvánosságáról és a személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadása előtt nem lehet meghatározni. Második kérdés: miért most kerül az Országgyűlés elé? Megjegyzem, hogy a két országos levéltár összevonásának szükségességét már az 1991. év i költségvetési előterjesztésben is jeleztük. Az összevonás terve ellen azonban akkor az Új Magyar Központi Levéltár dolgozóinak mintegy fele az év tavaszán írásban felszólalt. (Közbeszólások.) Előterjesztést tenni csak a kérdés ismételt megvizsgálása után lehetett. A döntés további halogatása viszont kifejezetten káros. A két intézmény szervezeti elkülönülése ugyanis körülményessé teszi, megnehezíti a levéltárakra nehezedő – Pető Iván által is részletezett – gyakorlati problémák kezelését. Az MDPMSZMP ira tok jogállásának rendezése sem halasztható a végtelenségig. Ez év tavasza óta több kísérletet tettünk arra, hogy az MDPMSZMP iratok állami levéltári kezelésének ügye tárgyalásos úton rendeződjék. Az MSZP Politikatörténeti Intézete azonban mereven ragaszko dott ezen iratok kizárólagos tulajdonjogához, és ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy az iratokhoz fűződő közérdeket törvénnyel kell biztosítani. Ennek halogatása az Alkotmány előírásaival ellentétes állapot megőrzését jelentené csak. Ezzel kapcsolatban ki kell térnem Gál Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt álláspontját ismertető, még az általános vitában elhangzott felszólalására. Ő alkotmánysértőnek minősítette a törvényjavaslat azon rendelkezését, amely kimondja, hogy a z MDP és MSZMP szerveinek iratai – a tagnyilvántartások kivételével – a magyar állam tulajdonát képezik. Az általa elmondott jogértelmezés szerint a javaslatban szereplő iratok tulajdonjoga nem a magyar államot, hanem a Magyar Szocialista Pártot illeti meg . Ezért felhívom szíves figyelmét az Alkotmány 3. §ának (3) bekezdésében foglaltakra, nevezetesen "a pártok közvetlenül közhatalmat nem
