Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
2205 intézményekre vonatkozó, sajátosságaikat figyelembe vevő privatizációs stratégiai és kezelési mechanizmus. Va gy egy kalap alá veszik ezeket az intézményeket a termeléshez közvetlenül kapcsolódó üzemcsarnokkal, gyárépülettel? Ha e területen már nem lehet beruházásokba fogni, akkor a meglevő értékeket nem szabad elpusztítani. Tervezie a kormányzat, hogy érdemben f oglalkozik azokkal a kezdeményezésekkel, mint az említett munkavállalói kulturális alap létrehozásával, amely biztosíthatná a szükséges intézmények talpon maradását, s ez igen jelentős szerepet vállalhatna az átképzések, szakmai programok fölvállalásával a foglalkoztatási programban is. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Mádl Ferenc miniszter úr válaszol. Dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter válasza MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! T isztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt köszönöm, hogy interpellációjával ezt a rendkívül fontos kérdést a figyelem előterébe hozta. Hadd tegyek egy személyes vallomást: a szívemből beszél. De végső soron nem személyi kérdésről van szó, ezért is hangsúlyoznám a Kormány nevében, hogy a privatizáció során rendkívül fontos a szociális, kulturális és jóléti intézmények ügyeinek, helyzetének rendezése. Mint ahogy hasonló összefüggésekben már máskor is utaltam rá, a vállalat jóval több, mint eg yszerű termelési egység. A vállalat az értéktermelő emberi közösség is, amelynek biztonságáért és méltó életfeltételeiért folyik maga a termelőmunka. Végső soron ez a cél. Alapkérdés tehát, hogy a tulajdonváltás folyamatában minden lehetséges eszközzel óvj uk mindazt az értéket, amely a munkavállalói közösség életviszonyait, életérzéseit meghatározóan befolyásolja. De fel kell hívni a figyelmet egy másik összefüggésre is. Arra nevezetesen, hogy a privatizáció végső célja a korábbiaknál hatékonyabb, több érté ket produkáló termelési feltételrendszer kialakítása. Nyilvánvaló, hogy e prioritás háttérbe szorítása, vagy túlzottan eredményrontó kompromisszumok az átrendezés végső célját is veszélyeztethetik. Az érdekek ésszerű és kiegyenlített egyezteté se, kezelése jegyében, vagy mert a szociális intézmények, az értékesítésre kerülő vállalatok, vállalati vagyon szerves része, ezért a privatizáció folyamatában a cél e vagyontárgyak értékének teljes elismertetése a vevővel, a beruházóval, és annak kifizett etése. Az esetek többségében nem is okoz gondot, hogy a vállalati étkezdét, az öltözőt, rendszeresen használt szociális intézményt az új partner elfogadja és folyamatosan működtesse. A problémák akkor vetődnek fel, amikor a vitatott létesítmények meghaladj ák az érintett termelőegység közvetlen igényeit, és fenntartásuk magas költségkihatással, költségteherrel jár. És végső soron a hatékonyság kérdését vetik fel. Vannak esetek viszont, amikor az érintett vállalat önmaga választja a szociális létesítmény érté kesítésének útját. Erre általában akkor kerül sor, amikor a cég helyzete még állami vállalati korában kritikus ponthoz jut, és például a vállalati üdülő eladása éppen a dolgozók egyetértésével, nemegyszer a vállalat fenntartását, a munkahelyi közösség fogl alkoztatásának feltételeit, további feltételeit biztosítja. Ez arra is példa – nagyon gyakran fordul elő sajnos – , hogy a dolgok nem egyszerűen csak feketék és fehérek. Van más út is, amikor például a vállalat által fenntartott uszodát, jégpályát, állatker tet, később a Vagyonügynökség együttműködésével, a helyi önkormányzat együttműködésével, az új tulajdonos együttműködésével a helyi önkormányzattal együtt kívánjuk rendezni, és a folyamatosságot biztosítani. Ez az eset például a LEHELnél, amiről nem rég v olt szó itt, ebben a Házban. De említhetném azt is, hogy a győri Rába labdarúgó stadionjának több tízmilliós évi költsége az állami vállalati léte alatt is szörnyen megterheli az állami vállalatot, a győri Rábát, és nyilván ez gond a privatizáció során is, hogy az új beruházó hogyan tudja ezt tovább működtetni, átvenni.
