Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
2206 Folynak is most erre vonatkozóan részletes tanácskozások, tárgyalások, egyebek között az önkormányzattal is. A kiragadott példák persze eseti jellegűek. A pragmatikus eseti megoldások keresé se mellett általánosabb megoldást jelenthet az átfogó rendezés érdekében olyan alapítvány és alapítványok rendszere, melyek a nonprofit szektor ügyeit rendezik, amint az előbb Botos Katalin miniszter válaszában is volt erről már szó. A nagy törvényalkotási teher mellett a Kormány tervezi, hogy a közeljövőben erre vonatkozóan részletes javaslatot terjeszt elő, mert ezt elméletben és rendszeresen, szisztematikusan kell megoldani. Addig az Állami Vagyonügynökség pragmatikusan viszonyul a helyzethez és szembesü l ezekkel a kérdésekkel. Egyebek között például azzal, hogy amikor lehetséges, az érintett szociális létesítmények felhasználási köre ezt megengedi, kísérletet teszünk arra, hogy a tulajdonjogot az önkormányzatnak adjuk át az egyébként az önkormányzatot il lető föld utáni érték ellenében. Ha ilyen cserére nincs mód, arra is van példa, hogy az ÁVÜ törekszik az adott létesítményt jelképes áron az önkormányzat kezébe adni. Amennyiben a létesítmények közcélú hasznosítása biztosítható, ahol lehet, a Vagyonügynöks ég él az alapítványi forma alkalmazásával. Tisztelt Képviselő Úr! Ezek után 3 kérdésére röviden a következőkben válaszolnék. Az első: az egyes privatizációs ügyek kapcsán sor kerül annak felmérésére, hogy a privatizálásra kerülő vállalatok átalakulása menn yiben érinti a szociális, sport, kulturális és jóléti intzmények jövőjét. Törekszünk ezen értékek megóvására, a létesítmények hosszú távú működtetésének biztosítására. A koordináció döntően a vállalatokkal és a helyi önkormányzatokkal történik. Egyrészt, mert vállalati intézményekről van szó, másrészt, mert állami szinten az ilyen intézmények, s az ezekre vonatkozó tevékenység általában a helyi önkormányzatok ügykörébe tartozik. A második kérdésre vonatkozó válaszom gyanánt a vállalati jóléti és kulturális intézmények sajátos privatizációs kezelési változatairól, valamint variációkról szóltam. Arról tudniillik, hogy amenynyire lehet, ezeket a vállalati felelősség részévé kívánjuk tenni, helyzetüket minden érdekelt fél együttműködésében rendezni és a működés üket biztosítani. Utaltam a nonprofit szektor tervezett általánosabb rendezésére is. Ehhez még hozzátenném röviden a következőket: a Parlament asztalán fekszenek a vagyonpolitikai irányelvek, azok tervezete, és ez rögzíti, hogy minden olyan esetben lehetős ég van állami vagyon, szociális, tudományos, kulturális, sport, művészeti és egyéb célokra történő átadására, amikor ez állami támogatást vált ki, vagy állami funkciót vállal át. Az irányelvek elfogadása után a Vagyonügynökség élni fog ezzel a lehetőségge l. Ezzel részben már válaszoltam a harmadik kérdésre is: a kormányzat, jelen esetben az Állami Vagyonügynökség, az irányelvek jegyében már eddig is felkarolt sajátos értékmentő kezdeményezéseket, és érdemben kell foglalkoznia, és foglalkozni is fog, a munk áltatói kulturális alappal is. Összegezve: fontos, hogy a kormányzat és a Vagyonügynökség konkrét gyakorlatában és általános szabályozási elgondolásaiban a hatékonyság követelményeinek keretei között, épp a hatékonyság végett is, a privatizációban is törek edjék a mondott értékek, végül is a dolgozó ember védelmére. Az esetek nagy többségében ez eddig eredményes volt. Érthető, hogy nem ezekről szólnak a kritikák. Felelősségünket a negatív példák jelzik. Az ÁVÜ élén az igazgatótanács azon van, hogy ezek számá t és súlyát a lehetséges minimumra szorítsa. Ehhez kérem bizalmukat, kritikájukat, konkrét panasz, gond esetén személyes jelzésüket is. Tudom, hogy ez jó esetben eseti megoldás, de ez is fontos, különösen azok számára, akikről szó van. Tudom, hogy az által ános megoldás és az elvek a fontosak, de végtére is a privatizáció konkrét esetek tömegében ölt testet. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ezeket tudtam elmondani. Kérem válaszom megfontolását és elfogadását. (Taps.)
