Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2170 Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok vád éri a költségve téspolitikát, elsősorban amiatt, hogy nem kellően szelektív, nem alkalmaz differenciált megoldásokat, nem veszi figyelembe a valóságos folyamatokat, szociális kérdések iránt érzéketlen. Azt szeretném mondani, hogy ez nincs így. Lehet, hogy nem hihető, még is tény, hogy a Kormány rendkívüli erőfeszítéseket tesz a lakosság létbiztonságát alapvetően meghatározó szociális szféra finanszírozása érdekében. Ha azt mondom csupán, hogy az államháztartás összes kiadása 1992re 1891 milliárd forint, 10%kal több, mint 1991ben, a szociálpolitikára pedig 642 milliárd forintot fordítunk, és ez 22%kal, 122 milliárddal több, mint 1991ben, azt hiszem, hogy ez egy sokatmondó tény, bár tisztában vagyok vele, hogy egyre nő azok száma, akik a létminimum körül élnek. Azt világ osan kell látni, hogy az elmúlt évtizedek jövedelempolitikája nem vált be. A lakosság nettó jövedelmeinek majdnem 50%át már a pénzbeli és természetbeni jövedelmek teszik ki. Ez a gondoskodó állam, s ez az arány az utóbbi egykét évben is tovább nőtt, ekö zben tovább növekszik a létminimum körül élők száma. Tehát a gondoskodás nem jó helyre megy. Sokszor szó volt e házban arról, hogy a szociálpolitikára fordított összegek nem jól hasznosulnak, és itt nem a nyugdíjakról beszélek. Tudomásul kell vennünk, hogy ez az ország hosszabb távon sem képes a svéd vagy a svájci szociális szintet biztosítani, ezért megfelelően át kell alakítanunk a szociálpolitikai elosztási rendszereket. Ugyanakkor nem is mondhatunk le arról, hogy a létminimum körüli rétegek arányának nö vekedését legalább megállítsuk. Olyan jövedelempolitikát kell következetesen követnünk, amelyben a családok megélhetése elsősorban a munkajövedelmeken alapul, a szociálpolitikában pedig a rászorultság elvét kell fokozatosabban előtérbe helyezni. Ott van he lye szociális segítségnek, ahol a családok jövedelme, vagyoni helyzete úgy alakul. Az állami gondoskodás jelenlegi rendszere nem vált be, mindenki elégedetlen vele, miközben egyre inkább finanszírozhatatlanná vált. Az 1992. év állami költségvetése és társa dalombiztosítási költségvetése is egyértelműen mutatja, hogyha a Társadalombiztosítási Alap nem vált filozófiát, nem lesz képes teljesíteni a kötelezettségeit. Elkerülhetetlennek tartom, hogy 1992től komolyan lépjünk előre a társadalombiztosítás reformjáb an, mert ez, hogy a költségvetésre visszatámaszkodik, csak oda vezet, hogy egyre több és több pénzt kell belepumpálni minden felelősség nékül. Azt is meg kell tennünk szociálpolitikában, hogy támogatjuk a nem állami, nem hivatalos szociális ellátási rendsz ereket. Erre nagyon jó példa a gombamódra szaporodó alapítványok, jótékonysági intézmények, amelyek kitűnően ellátják ezeket a feladatokat. A szociálpolitika – összességében vizsgálva – jövő évi keretei, ha nem is látványosan, de jelentős mértékben bővülne k, meghaladják a kiadásbővülés ütemét, elérik a gazdaságban létrehozott jövedelmek növekedését. A családi pótléknál, gyerekeknél az adókedvezménnyel is számolva, a felsőoktatási ösztöndíjnormatívát emelve úgy lehet látni, hogy a szociálpolitika ezeken a területeken egyéni differenciáltság mellett általában a reálértékét megőrzi. Ez nem jelenti azt, hogy megteremtettük a szociális biztonságot. Ez azt jelenti, hogy egy sor ellátásnál tudjuk a reálértéket őrizni, és szándékaink és reményeink szerint '92ben általában meg tudjuk őrizni a reálbérek értékét, és meg tudjuk őrizni a nyugdíjak értékét. Ez pedig az előző évek vészes leszakadásához egy nagyon jelentős eredmény, megteremti a lehetőségét a továbblépésnek és egy reformnak. Teljesen tisztában vagyunk azz al, hogy a növekvő munkanélküliség nagy és eléggé aggasztó problémákat okoz a társadalomban az embereknek. Ezért a Foglalkoztatási Alap forrását, 13,5 milliárdot változatlanul a költségvetés biztosítja. A Szolidaritási Alaphoz közel 10 milliárddal járul ho zzá a költségvetés. Ezenfelül áttekintettük a költségvetési forrásokat, területfejlesztéstől kezdve Környezetvédelmi Alapon, beruházási, regionális fejlesztési forrásokon keresztül, és közel 75 milliárd forint szolgálja
