Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2169 egyrészt a 10%os bér- és 5%os dologi automatizmussal függ össze, másrészt feladatátrendezéssel, illetve többletfeladattal. Ilyen többletfeladat a Kárpótlási Hivatal létrehozása és működtetése – ez egymilliárd forint többletet jelent 515 fős létszámnövekedéssel. Ilyen a z Adó- és Pénzügyi Hivatal kiadásainak a növekménye, amelyből egymilliárd forint az adóigazgatási rendszer korszerűsítésére, számítógépes feldolgozásra megy. A minisztériumok, országos hatáskörű szervek igazgatásának 1992. évi kiadása 2,6 milliárd forintta l haladja meg az 1991. évi előirányzatot, itt tehát a növekedés 23%os, miközben a létszám 426 fővel csökken. A növekedést magyarázza például a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának a nemzetközi tagdíjak növekedése, az EKhoz való társulással ö sszefüggő feladat bővülése, valamint az is, hogy szükségszerűen nő az utazások száma és a repülőjegyek ára is. A Munkaügyi Minisztériumnál a szakoktatás miatt nőtt meg 380 millió forinttal az igazgatási kiadás. A fejezetek igazgatási kiadásai az automatizm usokon kívül csak feladatnövekedés esetén emelkednek, tehát e területen színvonaljavításra nem tartalmaz a javaslat többlettámogatást. Az állami költségvetés összkiadásainak közel 12%át, 112 milliárd forintot az állam külső és belső védelmére, gazdasági é s közbiztonsági rendjének megőrzésére, a nemzetbiztonsági veszélyek elhárítására fordítja. Mindenekelőtt szeretném azt az értékítéletbeli változtatási szándékot erősíteni, hogy mind az államigazgatás, mind a fegyveres testületek nem a társadalom ellen, han em annak szolgálatában, érdekének védelmében látják el feladataikat. E klasszikus állami feladatot teljesítő adminisztratív szervezetek demokratizálódása, a társadalmi fejlődés igényeihez igazítása a továbblépés nem elhanyagolható eleme. A közvéleményben u gyanakkor a fegyveres testületekkel szemben egyidejűleg egymásnak ellentmondó követelmények vannak jelen. Csupán néhány példát említenék meg. Az egyik a katonai kiadáscsökkentés követelménye mellett egyidejűleg a szuverén, szükséges, elégséges védelmi erőv el rendelkező honvédség igénye. Ez természetesen mérhetetlenül sok forrást fog igényelni. Ma erre nincs pénzünk. A másik, hogy a hivatásos állomány felgyorsult fluktuációját meg kell állítani, s a jól képzett, stabil tisztikar kialakítását, az egyenruha me gingott becsületének helyreállítását meg kell kezdenünk. Néhány mondattal szeretném megvilágítani ezen állami feladatok 1992. évi költségvetési kapcsolatrendszerét. A közbiztonság fokozása, a különböző szakszolgálatok – közlekedés, igazgatásrendészet – meg erősítése érdekében 3000 fő felvételét tervezhette meg a Belügyminisztérium 1992re – 10 ezer kéne, ennyire volt pénz – , a tűz- és katasztrófavédelem, a határőrizeti rendszer korszerűsítése felgyorsult; a büntetésvégrehajtási intézetekben tovább folytatód ik az Európa Tanács elvárásaihoz közeledő feltételrendszerek kialakítása. A nemzetközi helyzet sajnos, nem nyugodt és nem kiegyensúlyozott. Ez tovább növeli e területek – BM, HM, nemzetbiztonság, Vám- és Pénzügyőrség – mindennapos gondjait, hiszen tudnunk kell, hogy ők vannak az első vonalakban, így e kört érintik leginkább a migrációs kérdések, vagyis a menekültproblémák, és ők élvezik az első vonalban azt a technikai felszereltséget, amivel rendelkezünk. Tisztelt Országgyűlés! Külön kell szólnom az egészs égügyről, az egészségügyi intézményekről. Mint ismeretes, 1990től a Társadalombiztosítási Alap finanszírozza az egészségügyi ellátást nyújtó intézmények zömét. Ez jótékony hatású volt az egészségügyi intézményekre. Minden más intézménycsoportot lényegesen meghaladó mértékű volt a kiadások növekedése, és ugyanakkor nemcsak a Társadalombiztosítási Alapból, hanem az állami költségvetésből és az önkormányzati forrásokból is jutott fejlesztésre, beruházásra.
